A félelem markában 2.

A pánikzavaron és a szociális szorongáson túl a szorongásos zavarok közé tartoznak még a különböző fóbiák is. Szinte minden embernek van valamilyen fóbiája, legtöbbször valamilyen élőlény, amit nem kedvel, vagy egyenesen irtózik tőle.

Ha ez a félelem nem zavarja meg a mindennapokat, nem teszi képtelenné a normális napi tevékenységek elvégzésére, akkor az egészség korlátain belül maradva beszélhetünk egy kissé túlzott félelemről. Viszont ha a félelem olyan mértékű, hogy már a tárgy vagy élőlény puszta gondolata is rosszullétet okoz, akkor figyelmet érdemel.

Az egyik legismertebb fóbia az agórafóbia. A phobos szó menekülést, rettegést jelent, az
agora pedig piacteret- képletes a név, a nagy terektől való félelmet takarja. Ezen túl azonban az agórafóbiásokra jellemző, hogy félnek minden olyan helytől vagy helyzettől, ahonnan pánik esetén nehéz vagy kínos a menekülés  vagy nincs senki aki segíteni tudna.

Egy agórafóbiás számára komoly nehézséget jelent kimenni az utcára, egyedül elmenni otthonról valahová, átmenni egy zebrán, emberek között lenni, sorban állni például a pénztárnál, plázában vásárolni, tömegben várakozni, buszon, villamoson, metrón utazni.
Ilyenkor szorongásos rosszullét lép fel náluk, kiveri őket a víz, gombócot éreznek a torkukban, hevesen ver a szívük, nem kapnak levegőt, remegni, reszketni kezdenek, vagy szinte megbénulnak a félelemtől.
Néhány ilyen eset átélése után aztán már inkább elkerülik az ilyen helyzeteket, feltéve, hogy megtehetik. Ha nem, akkor nagy szenvedések árán sikerül végrehajtaniuk egy-egy olyan cselekedetet, és sokszor előfordul, hogy megkérnek valakit, hogy kísérje őket mindenhová.

Az agórafóbia nők esetében gyakoribb, és legelőször általában fiatalkorban kezdődik. Előfordul, hogy pánikzavarral együtt alakul ki, ami tovább nehezíti a beteg helyzetét.

A speciális fóbiák olyan túlzott, irracionális, állandó és ismétlődő félelmek, melyek valamilyen tárgyra vagy helyzetre irányulnak és erős szorongást váltanak ki. Az emberek leggyakrabban állatoktól, főleg rovaroktól, vihartól, víztől, magasságtól, félnek, de sokan rettegnek az orvosi beavatkozásoktól is. Sok fóbiás számára elképzelhetetlen, hogy hídon, alagúton menjen át, liftbe szálljon, repülőgéppel, busszal utazzon és hogy egyáltalán zárt térbe kerüljön, ahonnan baj esetén nem lehet azonnal menekülni.
Az amerikaiak híresek számfóbiájukról (triszkaidekafóbia: a tizenhármas számtól való félelem) hiszen nincs náluk 13. utca, 13. emelet és 13-as sorszámú ház sem.
Speciális fóbia az emberfóbia, a pókfia és a klausztrofóbia is.
Ez a betegség is gyakoribb nők esetében, és általában már gyermek- vagy serdülőkorban kialakul.

A fóbiák, és a szorongásos zavarok rendkívül megterhelik a beteget, akik a rossz érzések elkerülése végett többnyire elkerülik az ártalmasnak hitt szituációt, amik sokszor megnehezítik a normális életvitelt. Buszra szállni, hídon átmenni mindennapos esemény, ami ha gondot okoz, nem könnyen találni más lehetőséget. S ilyen események váratlanul is jöhetnek, nem lehet mindenre felkészülni, ezért a betegséget nem oldja meg az, ha a fóbiás pusztán igyekszik elkerülni ezeket a szituációkat. Pszichoterápiával gyógyíthatók a fóbiák, a kínzó szorongástól meg lehet szabadulni, nem lehetetlen újra egészséges, teljes életet élni.

Geszvein Erika

« vissza