A félelem markában

Nem merek buszra szállni, mert nem bírom a tömeget. Egyedül nem merek elmenni sehová, mi van ha rosszul leszek és nincs velem senki? Moziban a szélére kérek jegyet, a vészkijárathoz közel. Ha egyáltalán el merek menni még moziba.

A szorongásos zavarok egyik formája a pánikbetegség, mely az esetek többségében 18-25 év között jelentkezik először.  A pánikzavar szó Pan görög pásztoristen nevéből származik, akit rikoltozó szatírok kísértek útján, s akik az emberekben páni félelmet váltottak ki. A pánikzavar nők esetében gyakoribb, és az eseteknél nagy százalékban fordul elő a pánikzavar mellett depresszió is.

A pánikbetegség hirtelen, váratlanul kezdődő pánikrohamokban nyilvánul meg. A tünetek leggyakrabban a következők: szívdobogás érzés, szapora szívverés, remegés, izzadás, fulladás érzés, légszomj, gombócérzés a torokban, mellkasi fájdalom, szédülés, zsibbadó, bizsergő végtagok, hányinger, hidegrázás, melegérzés, kipirulás, félelem a megőrüléstől, a haláltól. A koffein, a kokain, és a marihuána is pánikrohamot indíthat el.

A betegségben szenvedők néhány roham átélése után az eredeti félelmek mellett már a pánikroham ismételt jelentkezésétől is félni kezdenek, ami tovább súlyosbítja a helyzetet, és ördögi kört hoz létre, hiszen a félelem közben ugyanúgy megjelennek a tünetek, és elindulhat a következő roham.

Gyakran jár együtt szociális fóbiával, amikor a beteg fél a nyilvános helyzetektől, attól, ha valamit csinálnia kell mások előtt, főleg, ha idegenek előtt, retteg, hogy kínos, megalázó zavarba ejtő helyzetbe kerül. Fél a nevét aláírni, telefonálni, és gondot okoz a megszólalás is mások jelenlétében. Ezért többnyire kerüli az ilyen helyzeteket és így idővel visszahúzódóvá válik.

Nem mindenki szociális fóbiás, akinek lámpalázat okoz a nyilvános szereplés és nem mindenki pánikbeteg, aki nem kedveli a tömött buszokat!

Akkor érdemes komolyabb figyelmet szentelni a tüneteknek, ha azok már jelentősen zavarják a mindennapi életet, ha akadályoznak bizonyos korábban normális, egyszerű cselekedetek végrehajtásában.  A terápiának is ez az első lépése: felismerni a tüneteket. 

A tüneteket sokan testi betegségek jeleinek gondolják, ami miatt ugyancsak nagyon megijedhetnek: Mi van, ha agydaganatom van, ha meg fogok őrülni, ha mindjárt szívrohamot kapok?
A testi tüneteket sokszor éppen ezek az érzelmi állapotok, az idegesség, a düh, az undor idézik elő, de okozhatja hirtelen erőteljes testmozgás is (például egy ijesztő légszomjat) a hirtelen felállás szédülést idézhet elő, a túl sok kávéivás pedig heves és ijesztő szívdobogást válthat ki. Ha nem vesszük észre, hogy mi váltotta ki a tüneteket, könnyen megijedhetünk, hogy valami ismeretlen ok van a háttérben. „Valami nem stimmel”- mondjuk,s máris bepánikoltunk, hogy mi fog történni, és a tünetek súlyosbodnak, még jobban dobog a szívünk, még jobban szédülünk, amitől még jobban megijedünk, és így tovább.

A szociális fóbia és a pánikzavar nagyon megnehezítheti a mindennapi életet, a legegyszerűbb cselekvések is óriási feladatokká magasodhatnak. A mai kognitív pszichológiai módszerekkel azonban már nem kell évekig pszichológushoz járni, pár hónap alatt gyógyulást lehet elérni. Van kiút!

Geszvein Erika

« vissza