Várom a párom

Az hogy valaki sikeres lesz-e a párkapcsolataiban, a születés előtt eldől- mondják a pszichológusok. Kultúránkban kiemelt szerepe van az elsőszülött fiúnak, aki ha lány, zavart okozhat a családban. Ha fiút várnak és lány érkezik, vagy fordítva, ha lányt szeretnének, de fiú jön világra, csalódottságot élhetnek meg a szülők.

A legtöbb esetben ez a csalódottság nem tart sokáig, az öröm így is leírhatatlan, legfeljebb meglepődnek, hogy tévedett az ultrahang, és kicserélik a rózsaszínt kékre és fordítva. Ha azonban az elvárások már a baba megszületése előtt igen magasak voltak, előfordulhat, hogy nem megy könnyen az elfogadás, Györgyből Györgyi lesz, Krisztinából Krisztián, Mártonból Martina, egy kicsit még őrizve az emlékből. Gyakran megesik, hogy a fiúnak várt lány, még ha nem is tud róla, fiús gyerekké válik, például a foci iránt érdeklődik, fiús hajat vágat, fiúsan öltözködik. Ez persze nem csak a gyermek megérzése miatt van, a fiúnak várt lány fiús viselkedését jutalmazhatja is például az apa, aki végtelenül boldog, hogy mégsem kell továbbra is egyedül néznie a focimeccset, hisz van egy belevaló lánya.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy minden Krisztiánt lánynak vártak és azt sem, hogy a focit kedvelő lányokat eredetileg fiúnak akarták, de a nemükkel csalódást okozó gyerekek serdülőként nehezebben találnak rá a saját identitásukra, nehezebben ébresztik fel nőiességüket, erősödnek meg férfiasságukban. A párkapcsolat segíthet megtalálni saját nemüket, hiszen a férfi a nő mellett férfi, a nő pedig a férfi mellett nő és az önértékelési zavar is helyre jöhet egy társ mellett, aki végre elfogad. A ’nem lehetsz elég jó’- családból hozott programja azonban megronthatja a kapcsolatot.

Az vagy akinek hiszed magad.

Ha egy gyermek a családban mindig utolsó helyre került, ha őt kérdezték meg mindenről utoljára, az ő véleménye számított legkevésbé, s mindezt ha észre is vette, és zavarta is, megszokta, és valószínű, hogy tudattalanul, de a párkapcsolatban sem vágyik majd partneri, egyenrangú viszonyra. Ettől aztán a kapcsolat kísértetiesen emlékeztetni fogja a gyermekkorára, amitől vagy kimenekül belőle, vagy benne marad, de rossznak éli meg.
Ha elhiszi magáról, hogy van olyan értékes, hogy számítson a véleménye, és ezt természetesnek veszi, azaz ha ő változik, a környezete is változni kezd. Változás nem önmagában jön létre. Ha felkel a nap, élénkké válnak a színek, kinyílnak a virágok és felébrednek az emberek is.

A párkapcsolatban bizonyos szempontból új életet kezdünk. Új szabályok, új szokások jönnek létre, a közös élmények közös értékrendet alakíthatnak ki. Egy Sternberg nevű pszichológus háromszögelmélete szerint a szerelem három összetevőből áll: szenvedélyből, intimitásból és elkötelezettségből. A szenvedély a szexualitást, az intimitás az elfogadást, a megerősítést, a megosztani akarást, az elkötelezettség pedig az alkalmazkodást, a másik felvállalását jelenti. Érdemes átgondolni, milyen mintákat tanultunk el szüleinktől ezeken a területeken, mert lehet, hogy mást szeretnénk a kapcsolattól kapni, mint amit kérünk, mert nem vesszük észre, hogy a gyerekként megtanult  mintákat követjük, esetleg egészen lemásoljuk szüleink párkapcsolatát. S mindezt tudattalanul, ahogyan a fiúnak várt lány sem veszi észre, hogy férfi szerepet képviselve párjának nem jut hely a kapcsolatban.

A párkapcsolat önismeretet kíván. Tudatosítanunk kell kik vagyunk, kik nem lettünk, kik szeretnénk lenni, és megtalálni az ehhez vezető utat. A párkapcsolat érettebbé teszi a személyiséget, nem csak a párunkat ismerjük meg, sokat megtanulunk magunkról is, a szüleinkről is. Ahogy József Attila mondja: "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat."

Cikksorozatunk következő részeiben a párkapcsolat nehézségeivel folytatjuk.

Geszvein Erika

« vissza