Párkapcsolódás

A szerelem kiegyensúlyozottá, betegségekkel szemben ellenállóbbá, kevésbé irigykedővé, sokkal hálásabbá, egyszóval boldogabbá tesz minket. Kapcsolatokra mindenkinek szüksége van, és a kapcsolatok megszakadásától mindenki fél. Milyen a jó kapcsolat?

Osho, keleti tanító szerint nem kapcsolatra, hanem kapcsolódásra van szükségünk. Azt mondja, ahhoz, hogy jól tudjunk kapcsolódni, szükségünk van a csendre, a magányra, a visszahúzódásra. A nyugati gondolkodók is megfogalmaztak hasonlót, mikor azt üzenték, a szerelem iskoláját a szerelem szüneteiben járjuk ki. S valóban sokat tanulhatunk magunkról akkor, amikor éppen nincsen párunk.

Szüleink, nagyszüleink aggódnak, mikor első párunkkal, s főleg ha túl korán tervezünk házasodni. Azt mondják: Korai, még olyan fiatalok vagytok, még nem is életetek. Vajon lehetséges -e az együtt fejlődés, vagy csak egyedül mélyülhetünk el az önismeretben?

Ha tizenévesen szerelmesek leszünk, és serdülőként elköteleződésre adjuk fejünket, bár nem ismertünk meg mást, nem próbáltuk ki magunkat más kapcsolatban, de a kapcsolat jó, szeretet van, mi kell még -mondhatjuk? Sok korai és első kapcsolatból fakadó házasság vezet váláshoz. Miért? Mert tizenévesen még változóban van személyiségünk, s lehet, hogy serdülőkor előtt még passzoltunk párunkhoz, de kamaszodván megváltozunk, s kiderül, eltérő az ízlésünk, az életritmusunk, a vágyaink, a céljaink, és nem tudunk együtt haladni.
Ha néhány év eltelik, mielőtt örök hűséget fogadunk, lehet, hogy már nem gondoljuk azt, hogy párunk mellett le tudunk élni egy teljes életet, ám az is lehet, ez alatt a kis idő alatt sikerül megtalálnunk a közös vonásokat, és elterveznünk, hogyan kellene a közös életünk útjára lépnünk.

Bárhogy is döntünk, a legfontosabb, tisztázni a mindent eldöntő kérdést: Mit vársz a másiktól? Sok pár válaszolja: szeretetet. A gond csak az, hogy mindketten a másiktól várják el a szeretetet, a boldogságot, így két követelés áll egymással szemben, két kérés és nem két odaszánás. Ebből gyakran adódnak veszekedések. Ha nem kapom, meg ami jár nekem, jogosan vagyok felháborodott. Viszont ha adok, önszántamból, minden, amit kapok, öröm!

A kapcsolathoz ragaszkodunk, a kapcsolódás azonban önkéntes, és magába foglalja a távolódás és újra-közeledés élményét is. A párkapcsolatban élők (akár házasságban élnek, akár élettársi kapcsolatban, de még azok is, akik csak együtt járnak) rendszeresen beszámolnak olyan időszakokról, amikor hullámzott a kapcsolatuk meghittségben, figyelemben, szeretetben, önzetlenségben, romantikában, amikor ettől egy időre eltávolodtak egymástól. Ha párkapcsolódásban élsz, ezt elfogadod, és tudod, örök mozgásban vagy te is, társad is, és ti együtt, párként is mozogtok, változtok, áramoltok. Így ahelyett, hogy lekötöznéd szerelmedet, szabadon engeded, így szeretetedtől szárnyalni tud, s te is viszont. ˝Szabadság, szerelem…˝

Geszvein Erika

« vissza