Bizakodva nézzünk a jövőbe!

A pesszimista nehézséget lát minden lehetőségben, az optimista pedig lehetőséget minden nehézségben. De hogyan válhatunk optimistává?
 
Mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között? Például a megküzdésük módja, ha valamilyen nehéz helyzettel találkoznak. Egy Lazarus nevű pszichológus szerint kétféle megküzdési módszer létezik: a probléma- és az érzelemközpontú. A probléma-centrikus ember a stressz forrását igyekszik megszűntetni, megpróbálja kikerülni vagy kiiktatni a fenyegető tényezőt.  Olyan célokat tűz ki, amelyek által megnyugodhat. Egy másik módszer az érzelemközpontú megküzdés, melynek célja a stresszhelyzethez kapcsolódó negatív érzelmek csökkentése. Nem foglalkozik a forrásprobléma megoldásával, mégis nagyon hasznos, mert az aggodalom csökkentése önmagában is jó hatású, és ha az érzelmeinkkel megküzdöttünk, jöhet a valódi probléma megtalálása, így a problémaközpontú megküzdési mód.
Például ha megbukunk egy vizsgán, és ettől nagyon rosszul érezzük magunkat, az első reakciónk lehet a panaszkodás, felhívhatjuk barátainkat hogy kibeszéljük magunkból a csalódottságot, a dühöt, az elkeseredést, vagy lehet, hogy eltereljük a figyelmünket és elmegyünk bulizni, de az is lehet, hogy rögtön nekiállunk, hogy megtervezzük, hogyan sikerülhet a következő vizsga jobban, s leülünk tanulni, még nagyobb erőfeszítéssel.

A kutatások szerint az optimista ember inkább a probléma-centrikus stratégiát választja, de képes elfogadni a bekövetkezett eseményt, nem tagadja a megtörténtét, hanem tudomásul veszi, azaz az érzelmeit sem sepri a szőnyeg alá. Hisz benne, hogy a helyzet megváltoztatható és hogy rajta múlik, tesz-e valamit ennek érdekében. Az optimisták csak akkor választják a beletörődést, ha belátják, nem tudják megváltoztatni a helyzetet, mert nem ők kontrollálják. Ilyenkor erőfeszítéseik arra irányulnak, hogy alkalmazkodni tudjanak az új helyzethez.
A pesszimista ember ezzel ellentétben igyekszik tagadni a helyzetet, belemerülve egészen belefeledkezik  a negatív érzelmeibe, és sokkal hamarabb feladja a küzdelmet.

A pesszimizmus azonban nem mindig rossz! Van egy védő hatása is: a pesszimista aggódik a jövőbeli események miatt, s ha az bekövetkezik, kisebb csalódás éri, mint az örök optimistát, aki mindig a lehető legjobbra számít. Ezen túl, mivel a pesszimista fél a rossz dolgok bekövetkeztétől, teljesítményhelyzetben sokszor ugyanolyan jól teljesít, mint az optimista. A pesszimista hozzáállás ugyanakkor csökkentheti is a teljesítményt, hiszen lehet, hogy szinte bebeszéli magának, hogy úgysem sikerül.

Létezik irreális optimizmus is, ami szintén nem vezet sikerre.
Fontos kérdés, hogy hova tesszük az okokat egy rossz esemény bekövetkeztekor. Inkább magunknak, a saját hibánknak tulajdonítjuk, és így magunkon változtatva, például jobban többet tanulva próbálunk meg változtatni, vagy a külvilágot okoljuk, a tanárt, aki pikkel ránk, a szomszédot, aki bömböltette a magnót és ezért nem tudtunk tanulni, s így felmentjük magunkat a felelősség alól. Természetesen hasznosabb, ha először magunkban keressük a hibát, de a másik oldalra sem szabad átesnünk, és állandóan önmagunkat hibáztatni. El kell fogadnunk, hogy sok olyan helyzet van, amelyet nem tudunk kontrollálni, de fontos az is, hogy ahelyett, hogy állandóan másokat hibáztatunk, magunkba nézzünk olykor.

Egy Maslow nevű pszichológus szerint ha jó az önbecsülésünk, szabadon koncentrálhatjuk energiánkat a cél megvalósítására, és így könnyebben áttekinthetjük lehetőségeinket.

Egy 1983-as kutatásban (Reker és Wong) a kísérleti személyeknek listát kellet készíteniük arról, milyen pozitív dolgokat várnak el a jövőtől. Két évvel később megvizsgálták ezeket az embereket, és azt találták, kevesebb testi betegségről számoltak be, mint azok, akiket ugyanígy kiválasztottak két évvel ezelőtt, de nem írattak velük listát a pozitív célokról.

Érdemes tehát megtanulni pozitívan gondolkodni.

Geszvein Erika

« vissza