Művészetterápia

Minden ember legalább két nyelvet beszél. Az egyik egy objektív nyelv, mikor megállapít egy tényt, például, hogy a vázában egy szál vörös rózsa van, a másik a szimbolikus nyelv, ami szubjektív, az, hogy milyennek látja ezt a virágot, mi jut róla eszébe, mit szimbolizál számára. Két világ párbeszéde: a külsőé és a belsőé. S amire a művészet vállalkozik: összehozni a találkozót e két világ között.


A műveszetpszichológiával rokon tudományok az esztétika, a művészetfilozófia a művészettörténet, az irodalomtörténet, a művészetszociológia, az antropológia, a poétika, a kommunikáció és a pedagógia.

Az igazi l’art pour l’art, önmagáért való művészetet jelent, mikor a művészet célja a művészet. Csíkszentmihályi szerint ennek a látszólagos célnélküli tevékenységnek mégis csak van célja, méghozzá a flow elérése. A flow áramlatot jelent, olyan élményt, mikor egy tevékenység teljesen magával ragad, mikor mindenről megfeledkezve teljesen át tudjuk adni magunkat annak, amivel foglalkozunk, kizárva minden külső és belső zajt, azaz minden zavaró gondolatot, érzést, és minden felesleges ingert.

A művészet, ahogy Freud mondja, a fantáziától a valósághoz visszavezető út. A legtöbb művészt jellemzi egyfajta introvertáltság, azaz figyelme sokkal inkább befelé, saját belső világa felé fordul. Ehhez hasonló jelenséget figyelhetünk meg serdülőkorban is, amikor ugyancsak jellemző a művészi tevékenység.

Mindannyiunkat hajtanak ösztönkésztetések, a szomjúságtól kezdve a hatalomvágyon át a szereleméhségig, sokféle célért küzdünk. Ha kudarc ér minket, azt az energiát, amit felhalmoztunk, és amit a tevékenységbe tettünk volna, le kell vezetnünk valahogyan. Van, aki dühös lesz és agresszívvá válik a környezetével szemben és van aki befelé fordítja negatív energiáit, például betegséget idéz elő magában (nem tudatosan) önbüntetésként. Azt, amikor az ösztönimpulzust társadalmilag is elfogadható formába öntjük, például művészi tevékenységbe, szublimációnak nevezzük. Ilyen lehet egy vers, egy szobor, egy festmény, de akár egy nagytakarítás, egy ebédfőzés is, vagy bármi, aminek során a felgyülemlett negatív energiáinkat jóra használjuk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a rossz érzéseinket elnyomjuk, hanem csupán más formában engedjük megnyilvánulni. Az érzések kifejezésére szükség van.

Ha vizet forralunk egy edényben, minél tovább melegítjük a vizet, a fedél annál inkább mozogni kezd, és egy idő után nem tudja magában tartani a gőzt, s ha nem teszünk valamit (ha nem húzzuk le a tűzről, vagy ha nem vesszük le a fedelet), kifut. Szokás is mondani: ereszd ki a fáradt gőzt.
A művészetterápia olyan módokat kínál, melyek a művészi kifejezés útját felhasználva segítenek kifejezésre juttatni azokat a traumákat, sérüléseket, melyek feldolgozásra várnak.

Geszvein Erika

« vissza