Mediáció

A mediáció egy konfliktusmegoldó módszer, melynek lényege, hogy a vitában lévő két fél egy harmadik ember segítségét kéri problémájuk megoldásához.

A mediáció nem új találmány, régi idők törzsi társadalmában is bevett szokás volt, hogy ha olyan konfliktus adódott, melyet a felek nem tudtak megoldani, a közösség bölcsét kérték fel a béketeremtésre. Az első feljegyzések a 19. században keletkeztek, ekkor kezdődött a mediáció nemzetközi felhasználása, igazi fellendülése azonban a ’70-es években kezdődött. 

Goleman a Társas intelligencia című művében ír a többszemélyes pszichológiáról, a kommunikációról és az emberi kapcsolatok fontosságáról. A konfliktust veszélyesnek tartja, mert ha nem oldódik fel, az embereket belülről, a kapcsolatot kívülről mérgezi.

A konfliktust legjobb mihamarabb feloldani, azonban úgy, hogy az eredmény mindkét fél számára megfelelő legyen. Ha az egyik fél elnyomja saját igényeit, csak hogy minél hamarabb megoldódjon a konfliktus, az olyan, mintha időzített bombát helyezne el a kapcsolatba, ami vagy mindvégig ott van a kapcsolatban, mint feszültségkeltő tényező, vagy egyszer csak hirtelen felrobban.

A mediácó szó a mediare szóból ered, melynek jelentése középen állni, közbenjárni, közvetíteni, egyeztetni. Két ember vitájában a harmadik fél, a mediátor segít tisztázni a problémás helyzetet, mert sokszor még megfogalmazni is nehéz mi a probléma- kiderülhet, hogy a két fél egészen másban látja, és ezért nem tudnak konszenzusra jutni. Ha a konfliktus forrását a mediátor segítségével mindkét fél megtalálja, könnyebb lesz megfogalmazni is, ami máris hozzájárul a másik jobb megértéséhez. A mediátor ezen túl mindkét félnek segít áttekinteni céljait, vágyait, a konfliktussal magával és eredendően az üggyel kapcsolatos érzéseit, félelmeit. Feladata, hogy olyan légkört teremtsen, ahol a beszélgetés békés, biztonságos hangulatban tud lezajlani, ahol a két fél hajlandóvá válik arra, hogy az álláspontjait közelítse, alternatív megoldásokat keressen, és közös cél alakítson ki.

2007. január 1. óta polgári és egyes büntetőjogi perekben érintett feleknek már Magyarországon is lehetőségük van bíróságon kívül, mediátorként végzett pedagógusok, jogászok, pszichológusok, szociális területen dolgozók segítségével megegyezni. A lényeg, hogy a felek egyeznek meg, és nem a mediátor kényszeríti rájuk saját álláspontját.

Különösen fontos lehet ez a lehetőség egy válófélben lévő párnál, akiknek talán még sosem volt lehetőségük leülni úgy, hogy kiabálás és egymás okolása nélkül beszéljenek saját érzéseikről. Bár nem cél, de a mediációs ülések után a válófélben lévők sok esetben újra egymásra találhatnak, hiszen a módszer lehetőséget ad nekik, hogy jobban megértsék a másik gondolkodását, megismerjék érzéseit.
Ahogy Arisztotelész mondja:
˝Mindenki azokat a dolgokat ítéli meg helyesen, amelyeket ismer. ˝

A mediáció a bűntető jellegű gondolkodás helyett a helyreállító szemléletet képviseli, hiszen a büntetés révén a sértett nem kap kompenzációt, csupán az elkövető kap büntetést. A cél inkább az, hogy megtanuljunk egymással békésen kommunikálni akár konfliktusainkat is nyíltan felvállalni, és megtenni mindent annak érdekében, hogy mihamarabb kölcsönös lelki feloldódást élhessünk át.

Ugyancsak görög filozófusunk, és tudósunk, Arisztotelész tollából:
˝A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk. ˝

Geszvein Erika

« vissza