Ki vagyok én?

Mi az első emlék, amit fel tudsz idézni legfiatalabb korodból? Mit csináltál, hol voltál, kivel voltál, milyen érzések voltak benned? A pszichológusok szerint nagyon fontos az első emlék tartalma, mert nagyban hozzájárul, hogy megérthessük önmagunkat és a világot, melyet létrehoztunk magunk körül.

Egy elmélet szerint hároméves korunk előtt gyermekkori amnéziát élünk meg, ezért nem emlékszünk a velünk történtekre. Ez a fajta emlékezetkiesés más, mint a "normál" felejtés. Bár nem tudjuk felidézni első lépteinket, az első szót, amit kimondtunk vagy azt, milyen volt az anyamell, mely éltető erőhöz jutatott bennünket, a beszéd, a járás, és az evés-ivás képessége megmaradt bennünk. A jelenséget, mint annyi rendkívüli felfedezést Freud neve fémjelez, aki úgy gondolta, hogy ezeket a kora gyermekkori emlékeket azért nem tudjuk megtartani, mert elfojtjuk őket. A gyermekek és a felnőttek emlékezete másként működik, más az információ szervezése és kódolása- szól a későbbi magyarázat az agykutatás korából. A tényt kísérletekkel is alátámasztották, 3 éves kor előtti időre csak szórványosan emlékezünk (tehát egy-egy emlék fel-felbukkanhat, az amnézia nem teljes).

Az első emlék döntő fontosságú. Megmutatja az első leckét, amit a gyermek megtanult arról, milyen a világ, és hogyan kell viselkednie benne. Az élethez való hozzáállásra utalhat. Ha az első emlék egy óvodai szereplés utáni elismerő tapsvihar, valószínűleg másként áll hozzá az élethez az emlék tulajdonosa felnőttként is, mint ha legkorábbi élménye, hogy az udvarban földbe döngölték erősebb kortársai. Sokszor megkérdőjelezhető, vajon tényleg emlékszünk -e, vagy a szüleink elmesélésből tudjuk, esetleg kiszíneztük a fantáziánkkal, vagy egyszerűen csak kitaláltuk? A pszichológusok szerint ez nem lényeges, mert az a lényeges, hogy számunkra ez a történet valamiért olyannyira fontos, hogy megjegyeztük. Valamit elárul tehát rólunk, a személyiségünkről és arról, milyen környezet vett minket körül ebben az időben. 

Naiv pszichológusokként gondolkodhatunk saját álmainkról is, melyek szintén sokat elárulnak személyiségünk legmélyebb magváról és arról, milyen élethelyzetben is vagyunk éppen. A régi álomfejtő könyvek gyakran receptszerűen megadták, melyik álomszimbólum mit jelent, ez azonban nem ilyen egyszerű. Képzeljünk el egy asztalt! Megvan? Vajon ugyanarra gondoltunk? Milyen asztalt képzeltél el? Régit vagy modern típusút, kereket vagy szögleteset, három vagy négylábút, kertit vagy beltérit? Van, aki elképzeli az asztalt, melynél reggel jóízűen falatozik, van, akinek beugrik az asztal, mely mögött apja ült, mikor kitagadta őt családból. Más-más jelentéssel bírnak, nem lehet tehát egyértelműen kijelenteni, mit jelent az asztallal álmodás.

Ugyanakkor rengeteg olyan egységes szimbólum is van, mely az egész emberiség számára ugyanazt a jelentést hordozza, ezek támpontot nyújthatnak az értelmezésnél, de fontos megnézni, hogy a kép mit jelent az álmodó számára.

Álmainkról érdemes álomnaplót vezetni, főleg ha olyan élethelyzetben vagyunk, amikor megoldandó feladataink vannak. S mikor nem vagyunk ilyen élethelyzetben? Álmaink segítenek nyomon követni valódi, ki nem mondott érzéseinket, elnyomott gondolatainkat, és főként a visszatérő álmok révén fontos üzeneteket közvetítenek.
Életünk egyharmadát átalusszuk! Ne hanyagoljuk el áloméletünket sem!

Geszvein Erika

« vissza