A karácsony titkai 2.
Arról, hogy a karácsony lassan fogyasztói ünneppé válik, amikor az emberek túlzásokba esnek a vásárlás tekintetében, szinte mindenhol olvasni ilyenkor karácsony táján. Mi lehet az olykor túlzott ajándékozási vágy mögött, és egyáltalán mit jelent az ajándékozás?
A karácsonyi stressz, a tömött buszok, villamosok, üzletek, utcák zsúfoltsága megviseli az embert, főleg, ha egyéb problémái is vannak, ha időhiányban szenved, ha amúgy is fáradt, kimerült. A szeretteinkre gondolni szeretettel, miközben kapkodunk, idegeskedünk, nehéz lehet. A vásárlás felfokozottsága fakadhat a kínálat bőségéből, abból, hogy karácsonykor minden üzlet feltölti a készleteit, és ilyenkor jelennek meg az újdonságok is, és eredhez éppen ennek a lelki rossz, ideges, felzaklatott, a karácsony szellemével nem éppen összeegyeztethető állapotnak a kompenzálásából.
Ha a karácsony évek óta a rohanás, kapkodás, kötelező veszekedések ideje, érdemes kipróbálni, mi van, ha most az egyszer nem főzünk, sütünk, és nem ajándékozunk, az ajándékok árából elutazunk, vagy házhoz rendeljük a karácsonyi menüt és az ajándék az együtt töltött idő lesz, az egymásra figyelés, esetleg megalkotjuk azt a szabályt, hogy csak sajátkészítésű ajándékot szabad adni. Ez a karácsony biztos más lesz mint a többi, s lehet, hogy egyszeri is, de talán valami megtetszik belőle, akár a sajátkészítésű ajándék, akár csak a sütemény rendelés, ami könnyíteni fog a következő évi karácsonyi stresszen. S ha jövőre vissza is tér a megszokott ünneplés, talán ez az egyszeri alkalom is elég lehet ahhoz, hogy kioltsuk a beidegződéseket, s jövő évben visszaemlékezhessünk, tavaly milyen nyugodtan ment, s megpróbáljuk újrateremteni azt a hangulatot.
Az ajándékozás, a készülődés, a várakozás lehet öröm!
Főleg a gyermekeknek van nagy szükségük az ünnepi élményre. A Mikulás és a Karácsony rengeteg fantáziát hív be, a készülődés, az idő múlása, az eljövetel várása fontos a lelki fejlődésben. S hogy mindez együttesen, a családdal együtt zajlik, megerősíti a családi kapcsolatokat. Ez nemcsak a gyerekekre igaz. Mindannyian a kapcsolatainkban létezünk, az, hogy valakinek édesanyja, édesapja, fia, lánya, testvére, barátja vagyunk, azon túl, hogy valakinek beosztottja, főnöke, munkatársa, s hogy vásárlók, eladók, páciensek, és még nagyon sok mindenkik vagyunk, meghatározza önvalónkat. Ezeket a kapcsolatokat erősítjük meg, amikor ajándékot adunk, mint főnök, mint eladó, mint édesanya, mint barát.
Az ajándék üzenetet hordoz magunkról és arról, akinek adjuk. Megmutatja, ki vagyok én, aki ezt az ajándékot megvettem azzal a gondolattal, hogy ez számomra ajándékértékű, s odaadhatom valakinek, hogy örömet okozzak, mert úgy gondolom, ennek lehet örülni, s megmutatja, mit gondolok arról, akinek adom. Ezen a ponton óvatosnak kell lenni, hogy az ajándék ne legyen bántó, előfordulhat, hogy a szőnyeg alá söpört konfliktusok a karácsonyi ajándék üzenetében bújnak elő, észrevétlenül és minden szándék nélkül. Természetesen a kapcsolat teherbírásán is sok múlik, talán éppen ez a legnehezebb ilyenkor, hogy fel kell mérnünk, kivel hol tartunk a kapcsolatban. Egy erősebb testalkatú barátunk, rokonunk örülhet egy kondibérletnek vagy otthoni súlyzókészletnek, és meg is sértődhet rajta, attól függően, hogy mi hogy adjuk oda, és ő hogyan fogadja, attól függően, hogy milyen a kapcsolatunk.
Így az év végéhez közeledve nem csak az elmúlt időt, a kapcsolatainkat is megmérjük, átgondoljuk. S az ünnepi időszak önmagunkról is sok fontos tanulságot hozhat. Hogy vagyok én az ajándékozással? Mit érzek azzal kapcsolatban, ha adok, és mit, ha kapok? El tudom -e fogadni, ha engem ajándékoznak, vagy kellemetlennek érzem? Eszembe jut -e hogy biztosan megérdemlem -e? Tudok -e nevetni, ha vicces dolgot kapok, vagy megsértődöm? És egyáltalán tudok -e lélekben is ünnepi ruhát ölteni?
Ha valami megzavarja a karácsony hangulatát, lehet az külső dolog is, érdemes megkeresni a belső okát. Ilyenkor van néhány napunk hogy szeretteink körében legyünk, egymással foglalkozzunk, töltsünk el egy kis időt magunkkal is!
Geszvein Erika
« vissza
|