Az írás gyógyít

Ha bánat ül a lelkünkön, sokszor már az is segít, ha elpanaszolhatjuk valakinek. Ha van aki meghallat, úgy érezzük, nem vagyunk egyedül. Azzal, hogy kimondtuk a problémáinkat, kívülre helyeztük, már nem nyom annyira belülről, és jobban rálátunk a lényegre.

A serdülőkor különböző érzelmei viharos gyorsasággal váltják egymást. Egyik percben még minden vidám, a másikban már komor és sötét, ma még menő az a dzseki, holnap már egyenesen égő. Jó érzés, hogy ott vannak a szülők, akikre támaszkodni lehet a bajban, de az iskolában velük mutatkozni ciki. Nehéz időszakot élnek át a kamaszok, éppen a továbbtanulás küszöbén, amikor az iskolában is elvárják tőlük a teljesítményt. A serdülőkor sikeres lezárása után, felnőttként is kerülhetünk hasonló, érzelmileg viharos helyzetbe, mikor a gondolatok és a hangulatok percek alatt válták egymást, és óriási zűrzavart érzünk a lelkünkben. Hogyan juthatunk túl a kétségbeesésen, a tehetetlenség érzésén, hogy végre hozzáfoghassunk a probléma megoldásához?  

Érdemes visszatekinteni a serdülőkorba. A kamaszok sokszor maguktól rátalálnak lelki egyensúlyuk visszaállításának módjára, még ha nem is tudatosan. Zenét kezdenek el tanulni, saját dalokat komponálnak, énekelnek, verset faragnak, naplót írnak, órákig csüngnek a telefonon, vadul sms-eznek, órákig chatelnek. S mindezt azért, hogy -akár szavakkal, akár zenével, verssel, dallal- kifejezhessék érzéseiket, melyekkel még nem tudnak mit kezdeni.   

 Egy amerikai pszichológus James W. Pennebaker kutatásainak középpontjában az írás és a beszéd gyógyító hatásai álltak. Észrevett egy jelenséget, amit "poligráf vallomás hatás"-nak nevezett el. Amikor egy bűncselekményt elkövetett személyt elfognak, és vallomásra kényszerítenek, megfigyelhető, és sokan be is számolna róla, hogy sokkal jobban kezdik érezni magukat, megkönnyebbülnek bűnük "lerakásától". Ilyen folyamat zajlik le a gyóntatófülkében is, mikor a hívek elmennek, hogy szemtől szembe megvallják téves cselekedeteiket, s cserébe elfogadást és megbocsátást kapjanak a pap tolmácsolásában Istentől. Sokszor tapasztaljuk mindezt kisgyermekeknél, mikor önként jelentkeznek, hogy elmondhassák, ők törték el a vázát, firkálták össze a falat.

Freud hasonlatával élve: az elfojtott érzések felszabadítása úgy enyhíti a lelki feszültségeket, mint ahogyan a fedő felemelése kiengedi a gőzt a fazékból.

Nem mindig van kivel megosztani érzéseinket, és előállhat olyan helyzet is, amikor a másik "nagyobb gondokkal" küzd, mint mi, és úgy érezzük, nem akarjuk őt terhelni. A pszichológusok kitaláltak erre egy gondolat-vokalizációnak nevezett technikát, melynek lényege, hogy még elalvás előtt diktafonba kell mondani minden gondolatot. Ami eszünkbe jut, mintha hangosan gondolkodnánk, ki kell mondani. A módszer olyan hatékony, hogy alvászavarok kezelésében is jelentős eredményt tudtak elérni vele. Ugyanígy hatékony a naplóírás is, bár a gondolataink gyorsabbak, mint az írási sebességünk, de így közben letisztulhatnak a megfogalmazandó érzések. Ha egy hosszadalmasabb problémát kell megoldanunk, hasznos visszaolvasnunk a korábbi feljegyzéseket, mert más megvilágításba helyezheti jelenlegi érzéseinket, és emlékeztethet véletlenül (vagy "szándékosan") elfelejtett, fontos részletekre.

Ugyanakkor fontos, hogy az írás ne váljon a cselekvés kerékkötőjévé, ne vigyük túlzásba az önfeltárulkozást, tudjuk a helyét és az idejét, és használjuk hídként, melyen a kusza, gomolygó gondolatok partjáról eljuthatunk a probléma megoldásáig.

"Mondd el, mi nyomja a szívedet, és beszélj szabadon. A szavak áramlása megkönnyebbíti a szív bánatát, olyan ez, mint amikor megnyitjuk a völgygátat, ha a malom tava túlduzzadt. " (Howard Pyle)

Geszvein Erika

« vissza