Gondolatok a boldogságról

Az intelligencia és boldogság nem egymással együtt járó dolgok, sőt. A magasabb intelligenciájú emberek igényei magasabbak az átlagnál, így a valóság nem tudja meghaladni vágyaikat, és ha ezt a szintet nem csökkentik, nem lehetnek boldogok.
Másokat boldogabbaknak hiszünk, és keressük az okát, hogy mi miért nem lehetünk azok. Talán azért, mert már annyi rossz történt velünk életünk során, hogy nem tudunk örülni? Éppen ellenkezőleg, egy amerikai pszichológus hívta fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy az újonnan átélt eseményeket mindig múltbéli élményeink szemüvegén keresztül szemléljük.
Az elvárásainknak megfelelően alakuló eseményekre semlegesen reagálunk, míg ha a dolgok a vártnál jobban, vagy rosszabbul alakulnak örömöt, vagy éppen bánatot élünk át. A kellemes történések halmozásával boldogok lehetünk, de csak egy kis ideig, mert elvárásaink szintje emelkedni fog.
A hedonisták szerint "mókuskerékben" élünk, és így egyre nehezebb lesz olyan új élményeket találnunk, melyek boldoggá tesznek bennünket, és igen kevés az esély arra, hogy életünk folyamán egyre jobb és jobb dolgok történnek velünk. Ezek szerint a jelen boldogságában a jövő boldogtalansága bújik meg?
Sok ember érzi úgy, hogy ha valamivel jobb anyagi körülményeket tudna teremteni, boldogabb lenne. Amerikában végeztek egy felmérést a több millió dolláros lottónyertesek körében, és megállapították, hogy ezek az emberek semmivel sem lettek boldogabbak, hiszen az egyre jobb és jobb anyagi körülmények között az elvárási szint megnövekedett, és már a meglévő helyzet sem tette őket boldoggá.
Fogyatékkal élők körében végzett vizsgálatok is azt állapították meg, hogy nincsen összefüggés a gazdagság és a személyes boldogság között. Újabb vizsgálatot végeztek, ez esetben olyan emberek között, akik betegségben vagy balesetben fogyatékossá váltak. Azt figyelték meg, hogy azok az emberek, akik valamilyen baleset vagy betegség miatt váltak fogyatékossá, és adaptálódni tudtak a megváltozott helyzethez, új életkörülményeikhez, lecsökkentették elvárásaik szintjét, és így ugyanolyan boldogok lehettek, mint bárki más. Türelmesebbek és nyugodtabbak lettek, visszafogtak a tempóból, így maradt idejük örülni az apróbb dolgoknak is. Tehát a boldogság egyik záloga az elvárások csökkentése. (Gondoljunk csak a keresztények húsvéti 40 napos böjtjére, vagy az iszlámban a holdnaptár szerinti 9. hónapban tartott Ramadanra.)
Van-e összefüggés a boldogság és az intelligencia között? Az intelligencia feltétele egy jó munkahely megszerzésének, az anyagi körülmények javulásának, de a boldogságtól mégis független. A magasabb intelligenciájú emberek igényei magasabbak az átlagnál, így a valóság nem tudja meghaladni vágyaikat, és ha ezt a szintet nem csökkentik, nem lehetnek boldogok.
Függ-e az életkortól az élet élvezése? A fiatalok előtt még ott van az egész élet, még megváltoztathatják partnerüket, munkahelyüket anélkül, hogy ezzel túl nagy felelősséget vállalnának, viszont az elégedettség és a derű a kor előrehaladtával növekszik. Az idősebbek élete már beállt egy megszokott kerékvágásba, túl sok meglepetés nem érheti őket, és ha mégis, higgadtságuk és tapasztalatuk átsegíti őket a problémákon.
A boldogság titka a személyiségben rejlik. Az emberek nem azért tudnak befogadni örömöket, mert boldogok, hanem azért boldogok, mert képesek az öröm befogadására.

http://patikamagazin.hu/index.php?cikk=2250

Geszvein Erika

« vissza