Nagyon fáj

A leggyakoribb ok, amivel az emberek orvoshoz fordulnak, a fájdalom. Ha fáj valamink, ingerültebbek, idegesebbek, türelmetlenebbek vagyunk, személyiségfüggő, hogy inkább szeretnénk-e magunkra maradni, vagy éppen valakinek a támogatását igényeljük.

A fájdalom szubjektív élmény, érzet. Nehéz körülírni milyen is a fájdalom, szúr, nyom, feszít vagy görcsös fájdalmat érzünk, hirtelen jön-e vagy folyamatos, krónikusan jelen van-e a fájdalom, vagy csak éppen most jelentkezett. A fájdalmat nem csak testi, lelki értelemben is használjuk, fájhat egy bántó szó, valakinek a hiánya, egy szakítás, egy elhagyás, és fájdalmat élhetünk meg mikor valakit gyászolunk.

Szubjektív, mivel sok minden meghatározza, például kultúránként is más a fájdalom megítélése. A nyugati kultúrában gyakran említik a szülési fájdalmakat, míg tőlünk keletre van olyan népcsoport, ahol a nő nem szenved a szüléskor, viszont van egy ún. "férfiágy", amibe a férfi fekszik bele és rituálisan jajgat, mintha nagy fájdalmai lennének.
Van viszont, ahol nem tartják férfiasnak, ha egy férfi kimutatja a fájdalmat, például ha sír, szentimentálisnak, érzelgősnek címkézik az ilyen viselkedést.

Abban, hogy ki mit tart fájdalomnak, egyéni eltérések vannak. Mindenkinek van egy fájdalomészlelési küszöbe, amit ha az inger átlép, fájdalomnak érzékeli a hatást, míg addig vagy észre sem veszi, vagy csupán kellemetlennek ítéli. A laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a küszöb minden kultúrában azonos, de a természetes környezetben megismételt kísérletek mást mutattak.

Úgy tűnik tehát, hogy a fájdalom érzetét a környezet befolyásolni tudja. Megfigyelték például, hogy másként viseljük a fájdalmat a fogorvosi székben és másként egy focimeccsen játék közben, s mindez attól is függ, milyen kultúrához tartozunk.  A bőrre sugárzott meleg hőt más mértékben érzékelik például az északiak és a déli emberek, és másként értelmezik a fájdalmat egyes vallásokban, ahol rögtön jelentést, okot keresnek, és azok, akik nem keresnek magasabb értelmet az események mögött.

A fájdalmat már csecsemő korunkban megismerjük, megtanuljuk, mik a veszélyes tárgyak, helyek, mit érdemes elkerülni, milyen következményekre számíthatunk. Az, hogy ki mennyire tűri jól a fájdalmat a gyermek környezetében szokásos reakcióitól is függ, ha a totyogó elesésére jajgatva összefut a család, valószínűbb, hogy a gyermek felnőtt korában is hajlamosabb lesz a fájdalomra figyelni, mint ha egy semmi baj, katonadolog után mindenki újra vidám.

A lelki és testi fájdalom közeli ismerősök. A testi fájdalom kihat a lelkünkre is. Ha valamilyen krónikus, állandóan visszatérő betegségben szenvedünk, az idővel a lelki egészségünkre is hatással lesz, képtelennek, alkalmatlannak érezhetjük magunkat, gondolhatjuk, hogy csak teher vagyunk a családunk számára. A lelki fájdalom pedig olykor rávetül valamelyik testi szervünkre, mondjuk is gyakran, hogy fáj a szívem érte, nagyon megütött, mintha a fogamat húznák, megszakadok, stb. és nem csak szavaink szintjén, idővel testi szinten is megjelenhet a fájdalom, például mikor egy lelki teher miatt megbetegszünk, belebetegszünk a fájdalomba.

Mivel a testi és a lelki fájdalom ilyen szorosan együtt járnak, így meg is próbálhatunk hatni egyikre a másikon keresztül és viszont.

Egyik módszer a figyelemelterelés. Ha a fogorvosi székben ülve arra gondolunk, mekkora fájdalom ér majd minket, sokkal kellemetlenebbnek fogjuk érezni a beavatkozást, mint ha megpróbáljuk fejben megszervezni a másnapi teendőket, vagy –ha már haladóbbak vagyunk - elképzelni egy tengerparti lubickolást.

Ha nagy fájdalmat várunk, nő a szorongásunk, és a fájdalom érzete is. Ha viszont arra gondolunk, nem fog fájni, vagy már nem is fáj, bíztatjuk magunkat, lassan enyhül a szorongásunk és így a fájdalomérzet is gyengül.

Kiváló módszer a fájdalom csökkentésében a relaxáció, autogén tréning segítségével a testi folyamatok kontrollálhatóakká válhatnak.

Érdemes kipróbálni, kinek melyik módszer válik be, nem kerül semmibe, viszont mindig kéznél van.

Geszvein Erika

« vissza