Az élet és a habostorta

Nem mindig könnyű eldönteni, hogy a lelkünk vagy a testünk éhes-e, és nem mindig egyszerű könnyű kiigazodnunk az Egészséges Életmód útvesztőiben sem. Cikksorozatunk következő részében az ortorexiával és a stresszes evéssel foglalkozunk.

Forgács Attila, az evészavarokat kutató pszichológus szavával élve a mai „moho sapiens” már-már nem azért eszik, hogy éljen, hanem azért él, hogy egyen. Egy ilyen gondolkodásbeli fordulat állhat az ortorexia kialakulásának hátterében is. Az evészavar jellemzője, hogy a gondolkodás középpontjába a táplálkozás kerül, minden e köré csoportosítódik, mert mindennél fontosabb az extraegészséges táplálkozás, melynek megvalósításához a nap nagy részére szükség van a részlet pontos kidolgozása végett.  A bevásárló listától kezdve az ételkölteményen való hosszas fantáziáláson és a táplálék rituális elkészítésén át az elfogyasztás meghatározott menetéig mindennek szigorú szabályok szerint kell történnie. Az ortorexiások ezzel próbálják biztosítani életükben a rendet, a túlzások és a kényszeresség folytán mindez azonban már jelentősen ronthatja az életminőséget. Jellemző, hogy megszállottan kezdenek hinni mindig a legújabb diétákban, nem fogyasztják el az ételt, ha a tálat a diéta által kizárt étel érintette, tévhitekben élnek, például megvetik a gyümölcsöt, mondván, hogy candidát okoz (candidás megbetegedés esetén valóban nem ajánlanak néhány fajta gyümölcsöt, de nem azért, mert a gyümölcstől candidát lehet kapni). A tömérdek szabály és szigorú eljárásmód ellenére az étkezés nem nyújt különösebb örömöt, bár fontosabbá válik minden egyébnél.

Egy elmélet szerint a betegség hátterében állhat hipochondria is, azaz a betegségektől való túlzott félelem, melynek elkerülése érdekében az étkezésnek minden figyelmet meg kell kapnia. A média hatása óriási, hiszen a diétákkal, vitamintablettákkal, fogyasztó módszerekkel együtt azt üzeni: szigorú szabályoknak kell alávetned magad, ha valamit is (el) akarsz érni.

A különböző diéták utóhangjaként oly sokat emlegetett jojó-effektustól való félelem könnyen vezethet ortorexiához. A hatás lényege, hogy a drasztikus fogyás után a testsúly, mint egy jojó újra visszaugrik a kiinduló állapotba, hiába a hetekig, hónapokig tartó önsanyargatás. Ennek oka, hogy minden embernek van egy saját ún. stabilizációs pontja, azaz saját optimális testsúlya. Ha egy szigorú diétával a bevitt kalóriamennyiség hirtelen kevesebb lesz, mint amivel ez a testsúly megtartható, a szervezet mindenáron azon lesz, hogy saját egyensúlyát visszaállítva a bejutó táplálékból zsír formájában minél többet elraktározzon, és a gazdaságosabb működés érdekében lelassítsa az anyagcserét. Ezért nehéz a fogyás, és a diéta hosszú, gyomorkorgató óráihoz képest pillanatok alatti a visszahízás.

Mindannyian „nyugalmazott gyermekek” vagyunk, ahogy a híres Londban élő magyar származású pszichológus, Beata Bishop mondja. Ha sikertelenség ér, ha elkeseredünk, mindennél jobban esik egy krémes, habos sütemény, egy cukros, buborékos üdítő, kényeztetésként egy szelet csokoládé, egy édes kakaós csiga. Csecsemőként megtanultuk, az étel, főleg ami édes, a bekebelezés örömével nem csak biztonságot nyújt (Gondoskodnak rólam!) megnyugtat és feszültséget is csökkent. Ez lehet az egyik táplálkozási probléma, az ún. stresszes evés hátterében, mikor az idegesség egyetlen hatékony levezetési módja a rágás. A jelenség kialakulásáról több elmélet született. Az egyik szerint, ha a szülő nem figyel eléggé a csecsemőre, előfordulhat, hogy minden sírásra étellel válaszol, akkor is, ha a csecsemőnek dajkálásra lenne szüksége, ha fájdalmat érez, vagy ha fázik. Így egy rossz tanulási folyamat zajlik le, és a gyermek felnőtt korában is hajlamos lesz rá, hogy minden baját étkezéssel akarja megoldani. Ezzel a „rossz szokással” szakíthatunk, ha sikerül tudatosítanunk magunkban az érzést- félelem, fájdalom, szomorúság, idegesség, vagy éhség, amit csökkenteni akarok- mielőtt kinyitjuk a hűtőajtót, (ha folyton a Már túl késő!- hibába, esünk, kiragaszthatunk emlékeztetőket a hűtőre vagy a konyhaajtóra) és ha megtanulunk néhány olyan stresszcsökkentő technikát, mint az autogén tréning, a relaxáció. 

A test jelez: a hirtelen elhízás és a hirtelen fogyás is lehet üzenet. A kilókkal való régóta tartó, szüntelen küzdelem közben pedig nem szabad elfelejteni, hogy az egészséges táplálkozási szokások kialakításán kívül a rendszeres testmozgásra és az elegendő pihenésre is oda kell figyelni! Már-már közhely, mert igaz.

Geszvein Erika

« vissza