Ne haragudj, nem úgy értettem!

A szavak hatalmas erővel bírnak. Elég, ha valaki megjegyzést tesz a frizuránkra vagy a ruhánkra, elvörösödünk, melegünk lesz. Egy-egy fél mondat is bántó lehet, még ha tudjuk is, jó szándékból mondták. Előfordulhat velünk is, hogy nem szándékosan, de megbántunk valakit a szavainkkal.

Dr. Marshall B. Rosenberg pszichológus az emberi kommunikációt tanulmányozva rájött, a békés kommunikáció alapja az erőszakmentesség.

1960-as években egy gyerekkori megfigyelésére emlékezett vissza. A szegénynegyedben, ahol élt az arcokat kezdte figyelni. Ha a téren verekedés tört ki a fiúk között, azok arcán, akik a legyőzött, porba tiport felet figyelték jellegzetes vonások ültek ki. Megfigyelte nagybátyja arcát is, aki béna volt és mások ápolására szorult, nála ismét más jeleket figyelt meg. Az egyik rossz indulatú volt, a másik jóindulatú, elégedett.

Elméletét egyszerűen fogalmazta meg: a kommunikációs formák között meg kell különböztetnünk a zsiráf- és a sakálnyelvet.
Azért a zsiráfot választotta az elégedettség, az erőszakmentesség állatának, mert ennek a fajnak van a szárazföldön élő állatok közül a legnagyobb szíve, s termetéből adódóan a zsiráfok képesek felülről tekinteni a dolgokra (magasságuknál fogva) amire a kommunikáció során az embernek is gyakran nagy szüksége lenne.

A sakál elve az erőszak és az ellenségesség. Marshall saját magában is felfedezte a sakálrészeket a zsiráfság mellett. Azt találta, azért vannak bennünk sakál részek, mert a fájdalmak, a kudarcok révén ellenségessé válhatunk. Egy sakállal való beszélgetéskor ezeket szem előtt kell tartani, s nem szabad rögtön elítélni az erőszakosan kommunikáló személyt.

Ahogy Marshall mondja: „Minden, amit mondasz, lehet ablak vagy fal.”
A szavak ha bántanak, akár véletlenül, akár szándékosan, elhatárolhatnak, falat húzhatnak az emberek közé, s megszakadhat általuk a kapcsolat. De lehet, hogy egy-egy szóban amit valaki máshoz idézünk, annaka valakinek lehetőségek nyílnak meg, egyszerre világosabb és tágasabb lesz minden.

Az eredményes kommunikáció megszelídíti még a sakált is, mert figyelembe veszi az érzéseit, és azokat vissza is tükrözi, ilyen módon leszereli.

Kikészítesz a viselkedéseddel, én ebbe bele fogok betegedni. Meg akarsz ölni? Megsértettél, nagyon feldühítettél! Szánalmas vagy. Te képtelen vagy viselkedni. – mondja egy sakáll kommunikátor. De az is sakálszerű, ha azt mondja valaki, vonzó vagy és művelt. Ezekkel követelményeket állít fel, még ha dicséretnek is szánta és beskatulyáz: vannak a művelt és a műveletlen emberek. Ellenben ha azt mondaná, tetszett ahogy több szépirodalmi művet is belevittél az előadásodba, mert így könnyebb volt megérteni, valós visszajelzést adna és nem pedig besorolna.
A sakál nem bírja elviselni, ha megköszönnek neki valamit. Mindig olyan szófordulatokat használ, melyben összehasonlítja, ő milyen és mások milyenek.

A zsiráf keresi a másik szükségleteit, főleg érzelmi téren. A kommunikáció mögé néz, és együtt érzően, empatikusan válaszol, még akkor is, ha neki nem esik jól, amit mondanak. Nem arról van szó, hogy a zsiráf mindenki szükségletét kielégíti, és áldozatszerepet vállal! Lehet, hogy nem tud segíteni, de jelzi, hogy érti az igényt, és reflektál rá őszintén, akkor is ha a mondandójával ellenkező véleményt képvisel, képes ezt nem erőszakosan tenni, hanem figyelembe veszi, hogy a másik is szabadon dönthet. A zsiráfnyelv legfontosabb feltétele: mindig csak a saját érzéseit fejezi ki és a másikéra csak rákérdez, nem minősíti, nem címkézi, nem skatulyázza be. Nem kritizál, nem büntet.
A zsiráf tudja: az agresszió mögött ki nem fejezett félelem bújik meg, a harag azt jelzi, van egy vágya, szükséglete a másiknak, amit nem vesz észre. A fájdalom jelez és így segít.

Egy vita hevében nehéz levetkőzni sakálságunk és zsiráffá változnunk. Ebben segíthet az erőszakmentes kommunikáció technikájának elsajátítása.

Geszvein Erika

« vissza