Éljünk színesen!

Rövidülnek a nappalok és hosszabbodnak az éjszakák, kevesebb fény éri szervezetünket, a hideg miatt kevesebbet tartózkodunk friss levegőn, így hamarabb elfáradunk. A téli depresszió néven ismert levertség, nagyrészt a napfényhiánynak tudható be. Fény nélkül nincs élet, hisz nem csak a fotószintetizáló növényeknek van szükségük fényre, az emberek fizikai és lelki egészségének is alapvető feltétele.
A színes fény alapvetően meghatározza kedélyállapotunkat, ezt már az ókori kultúrák is felfedezték. Egyiptomban a szentélyeket úgy építették meg, hogy a Nap sugarai elérjék az oltárt, a középkori katedrálisokban a betegeket a színes ablaküvegeken át bejutó fénnyel gyógyították. A fény hatással van a hormonokra is, befolyásolhatja az anyagcsere sebességét, az alvást, az étvágyat és a mirigyműködést is. A modern orvostudomány az infravörös és ultraibolya fényt már régóta alkalmazta, mikor elkezdte vizsgálni a látható fény hatásait. Ma már számos terápia használ különböző színű fényeket, létezik színmeditáció, színfürdőzés és színtáplálkozási terápia is.
A színek hangulatmódosító hatásairól szóló tanulmányok sora végeláthatatlan. Számos eredmény olyan stabil bizonyítást nyert, hogy már a köztudatba is bekerült. A cél, legyen szó akár lakberendezésről, akár egy kereskedelmi forgalomba kerülő termékről, építészeti újításról, vagy egyszerűen a ruháink színének kiválasztásáról, ugyanaz: a hangulat módosítása.
Bár a színek kedvelésében egyéni eltérések mutatkoznak, vizsgálatok szerint az emberek általában jobban kedvelik a szivárványszíneket, mint a keverteket (például a sárga és zöld kedveltebb, mint a sárgászöld), szívesebben használnak intenzív, fényes színeket, mint tompákat, és inkább a telített színeket preferálják szemben az alacsony telítettségi fokú és az akromatikus színekkel. A gyermekek a meleg színeket kedvelik, a felnőttek inkább a hideget, az idősebbek pedig a semlegesebb színeket (ilyen például a szürke).
A színeket értelmezhetjük archetipikus, kulturális, és individuális szinten is. Az archetipikus jelentés az emberiség őstapasztalataihoz kötődik, tudatosan vagy tudattalanul érzelmi és asszociatív reakciókat vált ki. A kulturális jelentések tanultak, egyediek és idővel változnak. Az individuálisak az egyéni élmények során alakulnak ki és érzelemmel telítődnek, a preferenciát meghatározzák a múltbeli események, érzések, emlékek.
A színek az észlelés során nem csak pszichológiai, hanem fiziológiai szinten is hatnak. A világos és hosszú hullámhosszú színek serkentőek (a vörös ruha csábító), a közepes világosságú és rövid hullámhosszú színek kontrolláló és nyugtató funkciójúak (a kórházi falak és a köpenyek zöldek), a sötét, telítetlen színek nyomasztó, depresszív hatást kölcsönöznek (a gyász színe). Egy amerikai tanulmány szerint a színek az emlékezetre is hatással vannak. Színes jelenetekre, például színes filmrészletekre jobban emlékszünk, mint a fekete-fehér képekre.
Önismeretünk fejlesztésében és a természetes erőforrásaink kutatásában nagy segítségünkre lehetnek a színek.
Félelem, szorongás, aggodalom, fájdalom, önbizalom, harmónia, bátorság, akarat, energia. Milyen színekkel társítanád ezeket a fogalmakat? Érdemes szabadon engedni a gondolatainkat, és megalkotni a saját színtárunkat, hogy jobban megismerjük magunkat, és észleljük a környezet ránk gyakorolt, rejtett hatásait.
Nem csak a lakás falainak festésekor, de az ebéd színösszeállításakor és a ruháink kiválasztásakor is serkenthetünk és élénkíthetünk. A megfelelő színekkel észrevétlenül hatunk: gyógyítunk és öngyógyítunk.
Geszvein Erika

Felhasznált források:
Dr. Vass Zoltán: A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai
Johannes Itten: A színek művészete

Geszvein Erika

« vissza