Drog-ok

A középiskolás korosztályban az alkoholfogyasztás és a cigarettázás mértéke megdöbbentő számokban fejezhető ki, nemkülönben a drogfogyasztás. A fiatalkori alkoholizálás, a túlzott cigarettázás, a függőségben tartó szerhasználat: tünet. Ha sikeres is a leszokás, a háttérben megbújó okok újabb csatornát keresnek, amin át a felszínre kerülve ismét felhívhatják magukra a figyelmet. Mit lehet tehát tenni?
A tudatmódosító szerek használata az ősidőkig nyúlik vissza. Legelőször papok, sámánok, gyógyítók használtak különböző növényeket, melyek hatására olyan állapotba kerültek, hogy fel tudták venni a kapcsolatot a transzcendens világokkal. Észrevették, hogy néhány drog (a szó holland eredetű, magyar jelentése fűszer, növényi vagy állati eredetű gyógyhatású anyag) fájdalomcsillapításra is használható. Elkezdték kikísérletezni a megfelelő adagokat és összetételeket. Azóta a drogfogyasztás okai közé sok egyéb érv is felsorakozott…
Miért? – teszi fel bárki az első és legkézenfekvőbb kérdést egy ’drogosnak’. A felszínen sok minden lehet: kíváncsiság, tiltakozás, csoportnyomás, a lélek mélyén pedig sokszor a segélykérő kiáltás visszhangzik. A drogszenvedély életmóddá válhat, így az alkohol- és a cigarettafogyasztás is. Mit helyettesíthetnek vajon?
Csíkszentmihályi Mihály, pszichológus híres művében, a Flow-ban az ún. tökéletes élmény jellemzőit keresi. Flow-nak, azaz áramlatnak nevezi azt a jelenséget, amikor egy élményben olyannyira feloldódunk, hogy megfeledkezve minden másról szinte eggyé válunk vele. Az öröm és a boldogság perceiben tudatállapot-változást élünk meg. Ilyen áramlatélményeket mi is alkothatunk magunknak, ha bármilyen hétköznapi cselekvés (sport, munka, kreatív tevékenység) megfeledkezve a külvilágról, teljes átéléssel végzünk.
Más állapotban vagyunk ébren és alvás közben, álmodva. Másként tapasztaljuk meg a világot a fogorvosi rendelőben szorongva és másként a kórház újszülött osztályán várakozva. Más-más aspektusból tekintünk ilyenkor az életünkre, amelyben az értékek ilyenkor kissé eltolódnak. Ha igazán beleéljük magunkat egy játékba, lehet az szó szerinti játék, valamilyen sportjáték, vagy játékos, intim együttlét, megfeledkezünk önmagunkról, távolabb kerülünk saját tükrünktől.  Szükségünk van rá, hogy időnként megszabaduljunk lelkünk terheinek súlyától, okozza akár nehéz anyagi körülmény, egy friss szakítás, hozzátartozónk halála, az önbizalomhiány, vagy akár a gátlásosság. A kérdés csak az, hogyan tudjuk oldani a szorongásainkat.
Régen számtalan rítus, ceremónia, szertartás élt a közösségben, a serdülők beavatásától kezdve az áldott állapotban lévő asszonyok tilalmain át a halott rituális feldíszítéséig. Ezeket az ősi szokásokat a mai kor gyakran babonásnak, feleslegesnek, és túlhaladottnak tartja, funkciójukat tekintve azonban tény, hogy volt egy fontos szerepük, amit megszűnésükkel nem pótolt semmi más. A beavatási rítusok segítséget nyújtottak a fiataloknak a felnőtté válás küszöbén való átkelésben, a kölcsönös figyelem és a hagyományok szokássá válása biztonságot adott, az pedig, hogy mindez a közösségben zajlott közös élményt hozott, mely amellett, hogy segített összetartani a csoportot, mélyebb megélést is biztosított. Ennek legfontosabb hatása, hogy így csökkent az ún. egzisztenciális szorongás, mely mindannyiunkban – születésünktől kezdve, bár a kor előre haladtával mindig kicsit változva – jelen van: félelem a háborútól, az éhezéstől, az elmagányosodástól, a betegségektől, egy szóval félelem a jövőtől.
Az olyan tudatmódosító szerek, mint az alkohol és a drog sok esetben ezeket a félelmeket tompítják le, és segítenek tőlük távolabb kerülni. Akkor miért próbál meg mégis öngyilkos lenni ennyi szerhasználó?  Mert a másik oldalon ott van az önbecsülése, mely egyre alacsonyabb szintre kerül, arról nem beszélve, hogy ahogy függővé kezd válni, elveszíti az egyik legfontosabb emberi értéket, a szabadságot. A szabadság lehetőség. Azt jelenti, szabadon dönthetek, akaratom szerint. Ha viszont már semmi más nem adja meg, nemhogy a boldogságot, hanem még azt a minimumot sem, hogy különböző kínzó testi/lelki érzések nélkül (elvonási tünetek) létezem, akkor rabságba kerültem. Sokan viszont éppen a szabadulást várják a szerektől, öngyógyításként kezdik el használni depresszió ellen, gátlások oldására, szorongás csökkentésére. A hatás azonban – ha kezdetben pozitív is – hamarosan a negatív oldalra csap át.
            Nem hasztalan megkeresni a drogfogyasztás okát. Ha erre rájövünk mélyebb önismeretet szerezhetünk, és könnyebb lesz újra szer nélkül is megtalálni az örömöket. Rengeteg egyéb (legális) tudatmódosítót használhatunk, melyek függőségből gyógyulva segítenek betölteni az űrt.  A nevetés, a tánc, a zene – melyeknek mind megvan a terápiás, szakember által vezetett változata (nevetésterápia és örömtréning, tánc- és zeneterápia) – is mámoros élményekhez vezethetnek, a hipnózis, az imagináció a transzcendens világhoz vihet közelebb, melyek által jobban megismerheted magad anélkül, hogy elveszítenéd a legfontosabb emberi értéket: a szabadságot. 

Geszvein Erika

« vissza