Családregény

A családfelállítás, vagy más néven Hellinger terápia több pszichológiai irányzatból fejlődött családterápiás módszerré, Bert Hellinger munkássága nyomán. Alapjául egy biológus, megfigyelései szolgáltak, melyet a kutató egy szigeten végzett.

A biológuskutató több szigeten majmokat vizsgált, s észrevette, hogy az egyik szigeten megtanult viselkedést a másik sziget majmai valamilyen különleges módon szintén megtanulták, anélkül, hogy kommunikáltak volna egymással. Rupert Sheldrake morfogenetikus mezőnek nevezte el azt a jelenséget, ami az esemény hátterében állhat. Ezek szerint létezik egy olyan információs háló, ami láthatatlanul van jelen az élőlények között, és ami működik. Ha egy viselkedés elég sokáig ismétlődik, akkor kihat az egész faj viselkedésére.
Ugyanez érvényes az emberre is, az őseink tapasztalatai valamiképpen hatnak ránk, pedig nem mi éltük át az ő életeseményeiket, mégis befolyásolják életünket. Tudattalanul ismételni kezdjük a korábbi sorsokat és mi magunk is hasonló életet alakítunk ki magunknak, mint elődeink. Ezt a kört csak úgy lehet megszakítani, hogy sikerül belátni és felismerni azt a folyamatot, ami így talán már évtizedek óta ismétlődik. Ehhez nyújthat segítséget a családfelállítás.
 A családfelállítás a morfogenetikus, más nevein szellemi vagy mindentudó mezővel dolgozik, annak rendjét igyekszik helyreállítani. Ennek a láthatatlan mezőnek része a terápiát kérő személy, és az egész családja, visszamenőleg olyan őseiig is, akiket talán nem is ismert. Nagy családregények születnek a generációról generációra ismétlődő sorsok szövedékének történeteiből. Bert Hellinger szerint, a kényszerű ismétlődés leállhat, ha új behatást engedünk be a mezőbe, így elindulhat a gyógyulás.

Hellinger így fogalmaz: "létezik egy mélység, amelyben minden összefolyik. Ez a mélység kívül esik az idő határain. Az életet olyan, mint egy piramis. Fenn, az egészen kicsi kis csúcson zajlik minden, amit haladásnak, történelemnek nevezünk. Lenn, a mélységben a jövő és a múlt összemosódik. Ott csak tér van, idő nincs. Néha előáll olyan helyzet, melynek során kapcsolatba kerülünk ezzel a mélységgel. Ilyenkor  valamilyen rejtett rendszert ismerünk fel benne és lelkünk valami nagyobb méretű irányába képes elmozdulni." 
A családban is léteznek kimondatlan törvények, melyek segítik a működését. Ha ezek a törvények sérülnek, felborul a rend. A rendellenes helyzeteket a család energiamezője érzékeli, és a rend helyreállításának érdekében próbál irányítani. Az erő, amivel keressük a szeretetet, az elfogadást, a biztonságot, hasonlít ahhoz az erőhöz, amivel nehéz életű családtagjaink olykor tudattalan parancsait követjük.
Ilyen lehet, például, ha valakit kitagadnak a családból. Ilyenkor megtörténhet, hogy a következő generációk már nem tudnak erről a személyről, hiszen őseik elhallgatták a létezését. Ha egy ikerterhességben az egyik magzat elhalálozik, az ugyanúgy hatással van a megszületett babára, mintha ketten születtek volna meg és később halt volna meg az egyik csecsemő. Ha valaki nem tud létező testvéréről, mert házasságon kívül vagy előző házasságból született testvére, akkor ez a gyermek szintén nem a helyén van a családi szellemi mezőben, és az is rengeteg gondot okoz, ha megözvegyül egy szülő, s ezután partnerként maga mellé veszi a gyermekét, akit úgy kezel, mintha házastársa lenne nem a gyermeke.
Olyan tudást hordozunk magunkban őseink révén, mely tudattalanul működik, és felboríthatja a rendet. Ismétlődő tragédiák, kisiklott sorsok, melyekről talán hallottunk, hogy voltak a családban, s melyekkel tudattalanul együtt érzünk, és a kiegyenlítődés elve értelmében együttérzésünk biztosítása és bizonyításaképpen megismétlünk, mintegy szolidaritást vállalva a tragédiát elszenvedővel.
"A szél fú, ahová akar, hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki lélektől születik." 
A családfelállítás egyéni és csoportos formában is történhet, a lényeg a sérülés megtalálása, annak a pontnak a felfedezése, amikor a rend felborult. 

Geszvein Erika

« vissza