Hogyan légy boldog? 9.

Ahhoz, hogy a jelenben éljünk, fontos, hogy miközben a jelen zajlik, ne a múlton rágódjunk és ne a jövőn aggódjunk. Hajlamosak vagyunk rá, hogy régi szép emlékeinket a jelenhez hasonlítva elkeseredjünk, és a jövőbe vessük minden hitünket, mondván: majd akkor leszek boldog, ha…

A régi emlékeken való merengés jót tesz a lelki harmóniának, kivéve, ha az összehasonlítás csapdájába esünk, és a jelenlegi állapothoz mérjük a szép, ám gyakran részben az idő által megszépített emlékeket. Elégedetlenséghez vezet, és értelmetlen, hiszen egy múltbeli állapotot nem tudunk a mához viszonyítani, kivéve, ha a világon semmi, de semmi nem változott azóta az életünkben. A jövőbe vetett hit rendkívül fontos, ez tud motiválni, erőt adni, a bizalom és a remény, ami ha megvan, jó esélyünk is van arra, hogy egyre boldogabbak legyünk. Nem szabad viszont kizárólagosan a jövőben hinni, mert a jövőhöz vezető lépcsőket a jelen rakja le. Vannak céljaink, például az érettségi, a diploma, egy jó állás megszerzése, esküvő, családalapítás, gyermekszületés, melyekre úgy tekintünk, mint életünk kitüntetetten boldog eseményeire, s ez így is van, csak arról ne feledkezzünk meg, hogy mely esemény zajlik most éppen, amire a jövőben majd úgy emlékszünk vissza, mint életünk egy kitüntetett boldog időszakára.

Ahhoz, hogy a jelenben benne tudjunk lenni, és az apró örömöket is élvezni tudjuk, Sonja Lyubomirsky boldogságkutató számos stratégiát kínál:

1. Könnyű mondani, hogy élvezzük a hétköznapok élményeit, na de hogyan? Mindenkinek más ad örömet, de vannak olyan örömforrások, melyek mindenki életében jelen vannak, csak legfeljebb már megszoktuk, s észre sem vesszük. A mindennapok része például az utazás, az étkezés. Figyeljük meg egy gyermek szemével a szokásos utat, melyen végighaladunk, és fel fogunk fedezni eddig észre sem vett dolgokat! Próbáljunk ki más útvonalat, tegyük változatosabbá a megszokottat! Szánjunk időt az étkezésre, élvezzük az ízeket! Ha fogyókúrázunk is éppen, akkor is fontos, hogy a megengedett mennyiséget ne bűntudattal együk, hanem örömmel. (Ugyanis a szorongással fogyasztott táplálékból több zsír rakódik le.)
2. Saját varázsszőnyeget fonhatunk magunknak az emlékeinkből. Egy hosszúnak ígérkező napot lerövidíthetünk és megkönnyíthetünk azzal, ha visszaemlékezünk egy nyaralásra, egy kirándulásra, egy boldog találkozásra. Ezek az emlékek erőt adhatnak, és annak reményét kínálják, hogy a jelen is tele lehet hasonló boldog pillanatokkal. Ezeket a boldog időszakokat újra is játszhatjuk magunkban. Gondoljunk az első csókra, a sikeres felvételinkről szóló értesítés kézhezvételére, az első gyermekünk megszületésére!
3. Ünnepeljünk! Adjunk hangot a boldog eseményeknek, legyen az egy születésnap, egy diplomaosztó, vagy csak egy hosszú hétvége, bármi. Hívjuk össze a barátainkat, rokonainkat, a közösen megélt öröm sokszoros boldogságot teremt. Ne szégyelljük, ha valamire büszkék lehetünk, nem kérkednünk kell persze, de el kell ismernünk önmagunk teljesítményét is!
4. Legyünk éberek! Vegyük észre, hogy a jelen most zajlik! Most ülünk a villamoson, most süti meg a nap az arcunkat, most érzünk egy finom parfümöt, most virágoznak a fák, és most hallhatjuk a madarak énekét. Ez a képesség más, mint a flow megélése, hiszen olyankor éppen hogy belefeledkezünk az élménybe, viszont a tudatosításkor kissé kívül helyezkedünk, hogy ráláthassunk.
5. Koncentráljunk az érzékekre! Arra, amit hallunk, amint látunk, amit ízlelünk, amit tapintunk, amit szagolunk. A sok inger, ami nap-nap után ér minket hajlamossá tesz az eltompulásra. Hangosabban hallgatjuk az mp3 lejátszónkat, mint az a fülünknek megfelelő és élvezhető, az étel ízére oda sem figyelünk, csak táplálkozunk, és hiába várva a (testi és lelki) jóllakottságot az ízeket meg sem élve könnyen elhízunk. Figyeljük meg, mennyi hang van a csendben is, mennyi íz van egyetlen falatban is! Nézzünk, halljunk, ízleljünk másként!
6. Készítsünk képeket, amiket később elővehetünk magányunkban, vagy nagy társaságban, hogy vidáman felidézhessük a régi emlékeket. Ugyanakkor ne vegyünk el a pillanat öröméből azzal, hogy a fotózás fontosabb legyen, mint az esemény, mert így lemaradhatunk a háromdimenziós élményről, s később, úgy érezzük majd magunkat, mintha ott sem lettünk volna.
7. Nem baj, ha egy élmény keserédes, nem baj, ha benne érezzük a boldogság elmúlásának lehetőségét is. Kutatások szerint, ha tudjunk valamiről, hogy véges, például egy nyaralás, az egyetemi évek, s minél inkább közeledünk a végéhez, annál több boldogságot élhetünk meg általa. Nem hiába a mondás: éld úgy a mai napot, mintha az utolsó lenne.
8. Készíthetünk örömalbumot, egy könyvbe beleragaszthatunk fotókat örömteli pillanatokról, emlékeket boldog eseményekről, például az értesítőt a sikeres felvételinkről, a meghívót gyermekeink/ barátaink/vagy akár saját magunk esküvőjére, stb. Vigyük magunkkal, ha hosszú időre elutazunk, vagy ha nehéz feladatot kell teljesítenünk, de ne nézegessük nap mint nap, mert ugyanúgy hozzászokunk, mint a falon függő képekhez, és már nem fognak ugyanolyan erővel hatni ránk.

Ne felejtsük el, a jelen eseményei hatnak a jövő alakulására. Alkossunk hát meg magunknak egy szép jövőt azáltal, hogy olyan széppé tesszük a jelent, amilyen szépségre eddig csak a jövőről álmodozva mertünk gondolni!

Geszvein Erika

« vissza