Hogyan légy boldog? 7.

Vajon van -e kapcsolat a boldogságra való képesség és a múlt eseményei között? Boldogabb-e az, akit soha senki nem bántott, aki soha senkire sem haragudott meg? Egyáltalán létezik ilyen ember?

Sonja Lyubomirsky egyik legnagyobb kihívást ígérő boldogságfokozó gyakorlata a megbocsátásra való képességre tanít. Mérhetetlen feladat megbocsátania annak, akit bántalmaztak, kiraboltak, megerőszakoltak, és annak sem könnyű, akit megbántottak, megaláztak. Nem könnyíti meg a helyzetet, ha arra gondolunk, vannak nálunk rosszabb sorsok.

Amíg haragszunk valakire, olyan, mintha a hátunkon hordanánk őt, állandóan velünk van gondolatban. Ahogy Buddha mondta: ˝Aki ragaszkodik a haragjához, az hasonló ahhoz az emberhez, aki forró szenet tart a kezében azzal a szándékkal, hogy megdobjon vele valakit, de csak saját magát égeti meg. ˝

Képtelen vagyok megbocsátani! - mondjuk gyakran. Mi lehet a megbocsátás akadálya?
Van, akivel a bosszúvágy mondat hasonlókat: Fizessen meg a tetteiért! Szenvedjen ő is úgy, mint én!  És van, aki nem érez bosszút, hanem inkább elkerül: Nem veszek róla tudomást! Nagy ívben elkerülöm, nem érdekel többé ez az ember!
Mindkét típusú érzés arról tanúskodik, hogy nem akarunk megbocsátani, ha az arról szól, hogy hipp-hopp elfelejtjük mit tettek velünk. Hisz van annyi eszünk, hogy jól megjegyezzük, mit tettek velünk és hogy soha többé ne adjunk alkalmat az illetőnek, hogy bántson.
A megbocsátás azonban nem egyenlő a felejtéssel és a felmentéssel. A megbocsátás valójában rólunk szól.

Szükségtelen felsorolni azokat a tudományos kutatásokat, melyek a megbocsátás és a boldogságra való képesség együtt járását igazolják. Mindenki bocsátott már meg, még ha csak valami apróságot is, így tudja, milyen rossz haragot hordani, és milyen jó alóla felszabadulni. Persze nagyobb terheket nehezebben rakunk le. Sonja Lyubomirsky szerint a boldogság tanulható. Éppen a megbocsátás lenne az, amire csakis kizárólag születni lehet? Természetesen nem. A megbocsátás is tanulható. Nézzük meg a boldogságkutató néhány megbocsátást segítő gyakorlatát!

1. Legelőször is keressünk néhány olyan esetet, amikor nekünk valaki megbocsátott. Részletesen írjuk le az eseményt és az érzéseinket! Írjuk le, mit tettünk annak érdekében, hogy a másik megbocsásson nekünk. Az is lehet, hogy semmit, ebben az esetben utólag írjunk egy bocsánatkérő levelet! Nem kell elküldenünk, a lényeg, hogy megfogalmazzuk.
2. Képzeljük el, hogy egy szituációban, megbocsátunk. Mindenekelőtt próbáljuk meg annak szemével látni az eseményeket, aki bántott minket, beleképzelni magunkat az ő bőrébe, vajon hogyan érzelmezte a történéseket, milyen érzései lehettek, mit gondolhatott. Emellé írjuk fel a saját gondolatainkat, érzéseinket!
3. Írjunk megbocsátó levelet! Kezdjünk a sértés, bántás részletes leírásával. Minden apró részlet fontos! Írjuk le, mit szerettünk volna kapni az illetőtől a bántás helyett, részletezzük, mit éltünk meg, s hogyan érzünk ma, hogyan befolyásolja a mai életünket mindez. Majd írjuk le, mit gondolunk, miért tette ezt velünk az a valaki, s próbáljuk megérteni. Ha már képesek vagyunk rá, írjuk le: Megbocsátom neked… hogy… Ha képtelennek érezzük magunkat erre, talán még nem készültünk fel rá, hogy elszakadjunk az illetőtől, mellyel a harag hosszú ideje szorosan összeköt, s nem vagyunk készen még arra sem, hogy a gyűlölet rabságából kiszabadulva szabaddá váljunk. Talán fogalmunk sincs, mihez kezdjünk, ha elmúlik a haragunk, ha újra lehetőségünk lesz boldognak lenni. Nem baj, adjunk időt magunknak! S ami a legfőbb, ne haragudjunk magunkra ezért. Ha kell, írjunk magunknak is megbocsátó levelet!
4. Ami a megbocsátást segíti, az összes eddigi boldogságfokozó gyakorlat, de főként a pozitív gondolkodás. Írjuk le, vajon miért tehette, milyen jó szándék állhatott a háttérben, és írjunk egy listát a másik pozitív tulajdonságairól is! Ne rágódjunk, ha rajtakapjuk magunkat, inkább írjuk le, majd mondjunk Stop!-ot és foglalkozzunk valami mással. Ha tehetjük, ha az elkövető még él, vagy ha a kapcsolat megengedi, lépjünk kapcsolatba azzal, aki bántott. Lehet, hogy már egészen megváltozott, hisz vele is történtek dolgok (talán őt is bántották, s talán ő is végigjárta már a megbocsátás útját), és az is lehet, hogy egy olyan ellenségkép él bennünk róla, ami gyűlöletünk által eltorzult, nem felel meg a valóságnak. Ha nem csupán puskánk célkeresztjében látjuk a másikat, rengeteg olyan dolgot megtudhatunk róla, ami hozzásegíthet a megbocsátáshoz.

Aki gyűlöl, abban csak gyűlik az a sok negatív érzés, mellyel önmagát öli, de aki megbocsát, az mindezt elbocsátja. A megbocsátás nem felmentés és felejtés, és nem megy azonnal. Adjunk időt önmagunknak, hogy átgondoljuk, mihez kezdünk majd, ha lelkünk megkönnyebbült a harag terhétől!

Geszvein Erika

« vissza