Belső útjaink

Mindannyian úton vagyunk. Nemcsak amikor vonaton vagy buszon ülünk és A-ból B-be tartunk, akkor is, ha otthon ülünk a kényelmes kanapénk szélén és azon gondolkodunk, mi legyen a holnapi ebéd.

Külső életünkkel együtt belső életünk is zajlik, a külső események belvilágunkban is nyomot hagynak. Hajlamosak vagyunk elsietni lelki világunk üzenetei mellett, ha megfájdul a fejünk, mielőtt bekapunk egy tablettát egy gondolat erejéig eszünkbe engedhetnénk, nem azért fáj -e, mert egész nap rohantunk és nem ittunk egy korty folyadékot se, vagy mert elfogyott az oxigén a szobában, esetleg mert valaki megbántott minket, és észre sem vettünk, vagy mert nagyon nincs ínyünkre a tennivalónk, arról nem is beszélve, hogy talán így jelez a szervezetünk: pihenj!
Hajtunk, rohanunk és közben az örömteli eseményeken csak átsiklunk, nincs időnk örülni. Ha pedig nem tudunk örülni, akkor a negatív érzelmeket engedjük közelebb, amit aztán a környezet is megérez rajtunk, főleg a gyerekek, akik a leginkább fogékonyak a felnőttek érzelmi állapotaira.

Popper Péter egy könyvében, melynek címe Belső utak könyve arra int, ne tekintsünk az életünkből bizonyos korszakokat átmenetinek, mert ez megfoszt az átéléstől, az örömteli élettől. Ha azt mondjuk, most még egy átmeneti időszakot élek, míg meg nem szereztem a jogosítványt, vagy hogy itt most csak átmenetileg lakom, addig nem is rendezem be nagyon, vagy amíg ezen az átmeneti munkahelyen vagyok, nem érdemes kapcsolatokat kötnöm, elveszítünk hosszúra nyúló szakaszokat az életünkből. Mert nem tudhatjuk, mennyi lesz az átmeneti idő, egy év vagy egy évtized. És nem is biztos, hogy rossz az amit átmenetinek tekintünk, hiszen az átmenet valahová. Talán idő arra, hogy erőt gyűjtsünk, hogy összeszedjük a gondolatainkat, megfogalmazzuk vágyainkat, letisztuljanak céljaink.

Popper Péter három egyszerű gyakorlatot ír le, mellyel örömtelibbé és energikusabbá tehetjük napjainkat:

1. A nap kezdetének ápolása

Ha reggel 10 perccel hamarabb kelünk, átgondolhatjuk, milyen teendők állnak előttünk. Ha elképzeljük előre, vajon mi fog történni, onnantól, hogy kiléptünk a lakásajtón odáig, hogy újra belépünk rajta, örömteli eseményeket, találkozásokat kívánhatunk magunknak. S ha kellemetlen találkozónk vagy megbeszélésünk lesz, előre elképzelve mi fog történni, felkészülhetünk, mire mit fogunk válaszolni, és megnyugtathatjuk magunkat a legjobb és legrosszabb alakulás következményeinek átgondolásával. Kérdezzük meg magunktól azt is, mit csinálnánk aznap szívesen, mivel okozhatnánk örömet magunknak?
Mert mi az a tíz perc? Míg jön a következő metró.  

2. Fél óra napközben

Munka után engedjünk meg magunknak egy kis időt az átzsilipelésre, egy kis kirakat-nézegetést, sétát, egy teát a közeli teázóban, vagy egy kis könyvtári olvasgatást, mielőtt hazaindulunk. Az agyunknak is szüksége van az átállásra, ahogy mi sem szeretjük, ha rohannunk egyik helyről a másikra egész nap.

3. A nap végén

Vetítsük le lelki szemeink előtt a napot, de fordított sorrendben. Kezdjük azzal, ahogy most az ágyban fekszünk, ahogy előtte fogat mostunk, és vegyük sorra mit csináltunk azelőtt és azelőtt… Ez segít tudatosabbnak lenni, és átgondolni olyan eseményeket, amik fontosak lehetnek, de napközben átsiklottunk felettük. Növeli önismeretünket, emberismeretünket és segít reálisan felmérni a helyzeteket nemcsak utólag, hanem ott és akkor helyben is. Jobban fogunk tudni koncentrálni és a memóriánkat is tréningezhetjük így.

Popper Péter könyve mondanivalóját József Attila szavaival foglalja össze:

˝Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők -szabadok, kedvesek
s mind ember, mert az egyre kevesebb...˝

Geszvein Erika

« vissza