Szülés és depresszió

Cikksorozatunk következő részében a szülés utáni lelkiállapotokat tekintjük át. Létezik-e szülés utáni depresszió?

A terhesség kilenc hónapja során rengeteg változáson megy át a test, melyeket számos lelki folyamat is kísér. A megnövekedő testméret, az átalakuló arányok, a hangulati hullámzások az utolsó hónap felé közeledve már valóban teher lehet. A szülés után azonban újabb változások jönnek, új életritmust kell kialakítani. Ez nem megy elsőre könnyen, főleg az első babánál, amíg még nincsenek saját tapasztalatok. Az anyai ösztön velünk születhet, de a tudás, mikor mit kell tenni, tanulás.

Minden csecsemő más, minden anya más, léteznek vajon általános érvényű szabályok? Hogyan lesz egy anya jó anya?

Ilyen és ehhez hasonló aggasztó kérdések merülnek fel a szüléstől még fáradt, az álmatlan éjszakáktól kialvatlan, kis önbizalmú anyákban, főleg, ha nincs mellettük senki, aki tapasztalatával, vagy akár csak bíztatásával meg tudná őket nyugtatni. Kézikönyvet kézikönyvre válthatnak, s a sok eltérő gyermeknevelési és csecsemőgondozási könyvtől gyakran csak összezavarodnak, nem tudván eldönteni, melyik az érvényes.

Mi lenne, ha magára hagynám a gyermekem? Mi lenne vele, ha én nem lennék neki?

Az efféle gondolatok rendkívül ijesztőek lehetnek egy újonnan anyává vált nő számára. Ugyanakkor természetesek, hiszen a felelősség, ami a szülés pillanatával a lélekre nehezedik, nem könnyű. Már a terhesség előre haladtával is egyre nagyobb figyelem irányult a születendő babára, most azonban, hogy kibújt, az anyának már nem csak a saját táplálkozására kell figyelnie, és már nem elég csak érzelmi biztonságot nyújtani a babának. El kell viselnie azt is, hogy még ha mindent jól is tesz, sok egyéb más is befolyásolja a csecsemő hangulatát. Rá kell hangolódniuk egymásra, megérteni a másik üzeneteit, kialakítani egy közös nyelvet. A biztonság és bizalom kiépítésének időszaka ez.

A szülés utáni depresszió tünetei lehetnek: a változó hangulat, de főleg szomorúság, az aggodalom, az idegesség, a feszültség, a kedvetlenség, az étvágytalanság, a különböző alvásproblémák, súlycsökkenés vagy –növekedés, s nem ritka a gyermek bántalmazásának gondolata sem.  Mindezek lehet, hogy nem is rögtön a szülés után, hanem hetekkel később mutatkoznak csak meg. Hátterében, mint a depresszió hátterében általában, rengeteg ok állhat, de leggyakoribb a félelem az anyaságra való alkalmatlanságtól. Felbukkanhatnak saját gyerekkori rossz élmények is, de a kialakuló hangulati állapotokra a hormonváltozások is hatással vannak. A labilis kapcsolatban vagy problémás családban élő anyák, az egyedülállók, azok akik egyébként is hajlamosak a depresszióra, akiknek kevés barát, rokon áll rendelkezésre, akiket valamilyen veszteség, stressz, trauma ért a terhesség alatt, veszélyetetettebbeknek mondhatók.
 
Mit lehet tenni? A baba megszületésével a mamáról sokszor megfeledkeznek, nem kérdezik meg, hogy érzi magát, mit szeretne, kevés figyelmet szánnak neki. Ezért is fontos, hogy az anya időt tudjon szánni magára, még ha naponta csak pár percet is, de foglalkozzon csak magával. Jó, ha megbeszélheti a párjával, ha elhanyagoltnak érzi magát, mielőtt tévesen azt hinné, mindennek az oka, hogy még nem nyerte vissza régi alakját, vagy hogy a környezete rossz anyának tartja. Lehet, hogy önmagával szemben túl nagy elvárásokat fektetett le, szeretne rögtön mindent tudni és rutinból csinálni és lehet, hogy úgy érzi, a környezet is ezt várja el tőle. Nagy segítség, ha van kinek elmondani a félelmeket, "megvallani" az ijesztő gondolatokat. A kibeszélés gyógyít, a gondolatok kimondása, de már a leírásuk is, tehermentesíti a lelket. Ha a játszótéren vagy internetes fórumokon keresztül hasonló korú kisbabás mamákkal ismerkedünk meg, hasznos tapasztalatokat cserélhetünk, és meg is nyugodhatunk, látva, mások sem született anyák. Ha pedig úgy érezzük, nem boldogulunk a problémával egyedül, keressünk fel orvost, pszichológust. Sok anya küszködik hasonló problémával, jobb mihamarabb megoldani, mint szenvedni tőle. 

A nyugalom és a kiegyensúlyozottság, a harmónia visszaszerzése, megőrzése a mama és a baba szempontjából is fontos, hiszen kölcsönösen, oda-vissza hatnak egymásra. Sokat segít az autogén tréning, ha a terhesség alatt nem sikerült időt szánni, még most sem késő.

Geszvein Erika

« vissza