Az alvás rejtélye

Egy átlagos, 70 évet élt ember életéből valójában csupán 47 évet töltött ébren, a többit átaludta. Talán érzik is ezt az emberek, hiszen a statisztikák szerint az emberek egyharmada kialvatlan. A statisztikák azonban sok másról is beszámolnak. Vajon lehet-e összefüggés közöttük?

Régóta kutatják az alvás funkcióját. Különböző teóriák különböző helyre teszik a hangsúlyt,  van akik szerint az energia-megtakarításban játszik legfontosabb szerepet, van akik azt mondják, a szövetek rendbe hozásáért szükséges, és a hangulatjavító és a megküzdő képesség, a memóriafolyamatok, az idegrendszer érése, az immunrendszer megfelelő működése, az egészséges hőszabályozás és a genetikai programozás is szót érdemel az alvás  funkcióinak tárgyalásakor.

Hogyan is indul az alvás?  Kezdetben a figyelem lankadása tapasztalható, ezt követik olyan rövidebb szakaszok, melyeket lapszusnak neveznek. Ezek nem tudatosulnak, de figyelemzavarral, reakcióidő-változással járnak. Ezután gondolati meglassultság jelentkezik.
Ez az a pont, ahol el kell különíteni a még leküzdhető majd a már leküzdhetetlen álmossági tüneteket, melyek között a motiváltsági fok a fő megkülönböztető tényező, mely ha alacsony, lassan létrejön az alvás.

 Vizsgálatokat végeztek állatokkal, mi történik, ha megvonják tőlük az alvás lehetőségét: furcsa élettani változásokat figyeltek meg. Egyrészt azt, hogy az állatoknál ilyenkor megnövekedik a táplálékfelvétel, legalább kétszer annyit ettek, mint szokásosan, a testsúlyuk viszont a testhőmérsékletükkel együtt csökkent és egyre erőtlenebbekké váltak. Halálos mennyiségű alvásmegvonás is létezik, patkányoknál ez 2-3 hét. Ilyenkor a génállományban és az idegrendszerben is olyan változások jönnek létre, melyek a fokozott fertőződési veszéllyel együtt halált okozhatnak.

A kutatóknak komoly fejtörést okozott néhány fókafaj, melyek között megfigyelték, hogy állandóan úsznak, mégis alszanak, méghozzá felváltva, hol az egyik agyféltekéjük, hol a másik. Így oldják meg az alvásszükségletet állandóan mozgó életmódjuk mellett.

Eddig a túl kevés alvás veszélyeiről esett szó, de nem mehetünk el említés nélkül amellett a tény mellett sem, hogy kutatások igazolják, a túl sok alvás is káros. Ezt luxusalvásnak nevezik, melyet kapcsolatba hoztak a depresszió kialakulásával is, bár a kutatások még folynak e téren.

Az alvás bizonyos személyiségtényezőket is befolyásol. A sokat alvókra jellemző, hogy labilis hangulatúak, szorongásosak, aggodalmaskodóak, a rövid alvók ellenben aktívabb, optimistább beállítottságúaknak bizonyulnak.

Az alvás elengedhetetlenül szükséges tehát az életben maradáshoz, de nem érdemes túlzásba sem vinni. Elég belőle annyi, amennyi a híres kutatónak, Kekulénak a benzol szerkezetének felfedezéséhez, vagy Mengyelejevnek az elemek periódusos rendszerének elkészítéséhez.

Geszvein Erika

« vissza