Hiperaktivitás, figyelemzavar

Egyre gyakrabban hallani e két szót, mellyel gyakran címkézik meg a gyerekeket, sokszor alaptalanul. Az eleven gyerek még nem hiperaktív, az pedig, ha szórakozott még nem jelenti azt, hogy figyelemzavaros.

A hiperaktivitás és figyelemzavar szindrómát röviden az ADHD (Attention Deficit and Hyperactivity Disorder)  mozaikszóval jelölik. Az iskolások 3-5% jelenik meg, és fiúknál jóval gyakoribb.
Legtöbbször iskolakezdés előtt, illetve gimnáziumba jelentkezéskor derül ki, hogy valami probléma van. A zavarnak háromféle altípusa van: figyelmetlen, hiperaktív-impulzív, és kombinált típus.
A figyelmetlenség tünetei közül legalább hat tünetnek 6 hónapig fenn kell állnia, ezek például, ha a gyerek nem figyel eléggé a részletekre, figyelmét nem tudja fenntartani, akkor sem figyel, ha beszélnek hozzá, nem tudja tartani magát a feladatokhoz, vagy rendszeresen elmulasztja befejezni, nem tudja megszervezni a feladatait, inkább az ellenállást választja, mint hogy dolgoznia kelljen, a külső ingerek zavarólag hatnak rá és általában nagyon feledékeny.
A hiperaktivitás-impulzivitás tüneteiből is legalább hatnak kell meglennie.
A hiperaktivitás tünetei: a gyerek nem tud nyugodtan ülni, állandóan mocorog, kezében valamivel folyton mahinál, órán feláll, elmászkál, rohangál, ugrál, nem tud önállóan és nyugodtan játszani, és állandóan beszél.
Az impulzivitásra jellemző, a türelmetlenség, ami megnyilvánulhat abban is, hogy a gyerek félbeszakítja a beszélőt, és még azelőtt válaszol, hogy a kérdést befejezték volna.
Az eleven figyelmetlen gyerek még nem hiperaktív és nem figyelemzavaros. Akkor tekinthető valakinél zavarnak az efféle jellemző, ha tartósan, súlyosan és éveken át fennáll, és ha nem egy stresszhelyzetre, vagy stresszes eseményre adott válaszként jelenik meg. A tünetek beilleszkedési problémákat is okoznak, a gyerekkel problémái vannak kortársaiknak, a tanároknak, a szülőknek, és társulhat mindehhez tanulási-, egyéb magatartási-, vagy hangulatzavar. 
A gyógyszeres kezelés mellett nagy szerepe van a pszichoterápiának, azon belül is a viselkedésterápiának és fontos a szülők és a tanárok bevonása is.

Geszvein Erika

« vissza