 |
||||||||||
|
||||||||||
 |
||||||||||
Hiperaktivitás és figyelemzavar kezeléseA hiperaktivitás és a figyelemzavar kezelése szakember feladata. Sokat tehetünk azonban szülőként is a gyermekünkért olyan egyszerű feladatokkal, melyek játékosan segítik őt a fejlődésben. Nem csak a hiperaktív gyerekek szeretik a mozgást, minden szervezetnek -főleg ha még fejlődésben van- nagy szüksége van a napi rendszeres mozgásra. Az agy még érésben van, egyes fontos funkciókért felelős területek csak akkor tudnak egészségesen kiépülni, ha a mozgás stimulálni tudja az agyat. A gyerekek az óvoda után egyébként is nehezen szokják meg a kötöttebb iskolai rendszert, ahol meg kell tanulniuk a fegyelmet, órán nyugodtan kell ülni és figyelni, és a pihenés, ugrálás, szaladgálás csak az 5-10 perces szünetekben lehetséges. Ezért otthon biztosítani kell az iskola utáni szabad mozgást, hogy a gyermek testi és lelki állapota egyensúlyban maradjon. Minden gyermeknek szüksége van az állandóságra és a következetességre, hiszen ez ad számára biztonságot. Ha rendezett, szervezett környezet veszi körül, ha minden holmijának megvan a helye, és ha megszokott, ugyanakkor nem túl merev, de nem is széteső időbeosztással éli mindennapjait, nem lesznek gondjai az iskolai renddel sem. Szabályokra szükség van, rugalmas szabályokra, melyeket adott esetben, megbeszélve módosítani is lehet, ha szükséges. Fontos, hogy a büntetés és a jutalmazás rendszere legyen átlátható. A gyermekekben idővel érik meg a tudás, hogy el tudják különíteni a jót a rossztól, ezért szükséges, hogy mi felnőttként megbízható támpontot nyújtsunk, ha elbizonytalanodnak. A jutalom és a büntetés is legyen azonnali, mert ha megvárjuk míg apa hazajön a gyerek már lehet, hogy nem is emlékszik, miért kapott dicséretet vagy megrovást, hiszen azóta ezer meg egy dolog történt vele. A büntetés és a jutalmazás is a gyerek világában érvényes jó illetve rossz legyen. Ami egy felnőttnek jutalom, a gyereknek nem biztos hogy az. Ugyanez igaz a mértékre is. Ami egy felnőttnek csekélység az egy gyerekre súlyos büntetésként hathat. Fontos, hogy sose a gyereket ítéljük meg, hanem mindig csak a tettét, és juttassuk kifejezésre, hogy attól őt még nagyon szeretjük. A gyerek nem buta csak másként gondolkodik, de attól még érdemes elmagyarázni neki, sőt kell is, miért szidunk vagy büszkélkedünk. Ha a gyermekkel iskolai gondok vannak, például figyelemzavaros, akkor érdemes több időt fordítani a vele való célzott játékra. Ez lehet olyan egyszerű dolog is, mint például egy játékos verseny az iskolából hazafelé menet: ki tud több piros autót megszámolni, ki vesz észre hamarabb piros gombos kabátú embert, stb… Ha olvasási nehézségek vannak, olvassunk feliratokat közösen, ha ezt is játékba ágyazzuk, még a kedvét is meg tudjuk hozni a tanuláshoz. Eközben fáradás nélkül, játszva tanul a gyerek, és nekünk sem mindegy, hogy az iskolai füzet fölé görnyedve kell neki könyörögni órák hosszat, hogy próbáljon meg odakoncentrálni, vagy már hazafelé bemelegítünk, esetleg még kedvet is csinálunk a leckeíráshoz. A gyermekek nagyon érzékeny receptorokkal rendelkeznek, azonnal megérzik a mi ellenállásunkat, ellenérzéseinket az iskolával, tanulással, olvasással kapcsolatban. Számukra ebben a korban még a szülő a referencia alap. Ha a szülők utálják az iskolát és örülnek, hogy már nem kell könyvet venniük a kezükbe, ők miért szeretnének? Geszvein Erika |
||||||||||
|
||||||||||
 |
